Napló gyermekeimnek

• Blog oldal
• Archívum
• 

élünk :)

Először azt gondoltam, hogy ezt a blogot abbahagyom... a nagyok kamaszok, róluk lassan már úgy is csak nagy vonalakban lehetne írni, a kicsik már nem annyira kicsik, úgyhogy a babás profil lehullani látszik, s még nem körvonalazódik ami születőben van.

De aztán ránéztem a címre, napló gyermekeimnek... ami rólam szól. Én pedig vagyok , nem is kicsit, nagyon :)

Viszont további dilemmákat vet fel ez a kérdés, mennyire nyílhatok meg, ki olvas, ki nem...

ehh, azt hiszem előveszem a fatalista szemüvegem, s aztán majd lesz valami :)

 

úgyhogy maradok. :) s igyekszem hangosabb lenni :)

Most viszont egy szünettel indítok, pár napos nyaralás előtt állunk, s oda valószínűleg nem viszek laptopot :)

 

a varrógépen  még gondolkodom...

 

Addig is, egy másik blogot ajánlok sok szeretettel, ahol az "elkövetéseim" teszem közszemlére :)

vicger szalmakalappal

ott voltunk

Nagyon jó volt! Kulturált, gerinces, humoros. Minden ami kell.

 

ott leszünk!

 

..

nem tudok írni ...

Egy gondolat a korkedvezményes nyugdíjról

Csak a korrekt tájékoztatás kedvéért...

 

A tűzoltók, rendőrök, bvs-ek nem ajándékba kapták a szolgálati nyugdíjat, még akkor sem, ha most ezt próbálják meg elhitetni az emberekkel.

Magasabb nyugdíjjárulékot fizetnek s nem heti 40 órát dolgoznak, hanem heti 48at, plusz a túlórák, ami ugye nyugodtan nevezhető társadalmi munkának.Tehát előre befizetik annak az 5 évnek az árát, s ledolgozzák a munkát.

Na ilyenkor szokott jönni a "de másnak is jár ennyi erővel a korkedvezményes nyugdíj"

Igen jár. Összesen 800 szakma képviselőjének jár a korkedvezményes nyugdíj. Íme a link, az apeh honlapján bárki megtekintheti.

 

http://www.apeh.hu/data/cms180518/1108_2melleklet.pdf

Rendvédelmi demonstráció

Mi lesz itt?

Meghallgatta a fegyveres és rendvédelmi szervek képviselőit az Országgyűlés honvédelmi bizottsága, ahol a fideszes elnök, Kocsis Máté azzal kezdte, hogy a testületben ülők közül senki nem kormánytag, így a kormány felé fennálló kéréseket nem áll módjukba teljesíteni.....Nincs megállapodás, még ajánlat sem! A KORMÁNYPÁRTI TAGOK még azt sem szavazták meg, sőt tartózkodtak annál a bizottsági döntésnél, ami arról szólt, hogy a kormány üljön le a szakszervezetekkel tárgyalni. Arra sem adtak választ, hogy mit ajánlanának a szolgálati nyugdíj helyett. Csak arról beszélnek, hogy nincs pénz. MÁJUS 6. a nagy nap....

 

:((

Szégyellem magam, hogy oda jutott ez az ország, ahova... felfelé nyal, lefelé tapos... Meddig lehet ezt így csinálni?

Tűzoltófeleségként..

... Igyekszem magam távol tartani a napi politikától, mert alattomos módon mérgez és szennyez, beleivódik a bőrbe, s kis dózisban keseríti meg a napokat, heteket...

De most ez nem megy... folyamatosan monitorozom a cikkeket, blogbejegyzéseket az interneten, amelyek az elmúlt napok történéseiről, illetve a szombati demonstrációról szólnak, lévén ugye érintettek vagyunk..

Már az megdöbbentett, hogy a média, mint olyan, mennyire szűr... az egész hetes csendes rendvédelmi tüntetéssorozatról egyetlen egy betűt sem ejtettek... Ami pedig az összevont tüntetésről leadott anyagot illeti, nem kommentálnám. Ez nem csak az egyenruhásokról szól... ez az elvégzett munka becsületéért szól, arról, hogy az Ember dolgozik tisztességgel, becsülettel, s ezt az elvégzett munkát, legyen az életmentés, növénytermesztés, tanítás, bányászat, boltvezetés, takarítás, gyógyítása testnek, vagy léleknek, stb, ezt a munkát meg kell becsülni, s értékelni kell.. Ehelyett jön az olcsózás, a senkizés... az embereket egymásnak ugrasztják, pedig ugyanazért folyik az elkeseredett küzdelem... a becsületért, a tisztességes életért...

Megrökönyödve olvasom, hogy milyen hozzászólások születnek egy egy blogbejegyzéshez, egy egy cikkhez...

Nem tudom, hogy milyen tűzoltónak/rendőrnek/mentősnek/bv-snek lenni.. Azt tudom, hogy milyen tűzoltófeleségnek lenni. Kiváltságos állapot, s végtelen büszkeséggel tölt el.

Atesz nem beszél itthon a munkájáról, reggel, mikor hazaér látom rajta, hogy mennyire volt megterhelő az éjszaka, de kérdésre is csak annyit mond, hogy adott esetben mettől meddig volt nyugalom, vagy éppen esemény... Részletekbe soha nem megy bele... Így aztán csak sejtésem lehet arról, hogy milyen élethelyzetekkel találkozik nap, mint nap... Egyszer láttam fotókat valamelyik tűzoltós tananyagban - ugye most a zrínyin továbbképez Atesz - egy repülőgép-szerencsétlenség áldozatairól, valahogy itt zuhant le pár éve a Sajó mellett, oda is ők mentek ki. Kendőzetlenül dokumentálva volt az összes holttest... s ebben az anyagban volt egy fotó egy halott csecsemőről... úgy fél éves lehetett.... a látvány beleégett a retinámba. Most is látom magam előtt... Számukra ez mindennapos.. vízi hullák... amikkel, mint a hímestojással kell bánni, mert szétdurranhat a felpuffadt test... Egyszer említette, hogy közlekedési baleseteknél, ha menniük kell, s meglátják a gyerekülést a kocsiban, még inkább dolgozik bennük az adrenalin. S naivitás azt gondolni, hogy soha sem sérül meg gyermek.. hogy lehet ezt feldolgozni? Hogy lehet kiemelni egy kisgyermeket, csecsemőt, 6évest, kiskamaszt a roncsból, hogy otthon is gyermeke várja a tűzoltót? Óhatatlanul emésztő, pusztító érzés... Hogy lehet úgy épelméjűnek, vidámnak, kiegyensúlyozottnak maradni, hogy naponta kézen fogva jár az ember a halállal?  Hogy lehet őszintén mosolyogni otthon a gyerekekre, mikor lehet, hogy előző nap egy 4 éves fiúcska halt meg a kezei között?

Éjszaka, ha riasztás van, a laktanyában felgyullad minden hálóban s folyosón  egy lámpa, s a lámpa felgyulladása előtt kattan egyet. Már erre a kattanásra felébrednek, s 2 perc múlva már a szirénázó, száguldó szerben ülnek azt sem tudva, hogy hova mennek, lakástűzhöz, veszélyes anyagot szállító karambolhoz? S ez a felületes majdnem alvás  itthon sem más.. hiszen nekik mindig, minden körülmények között menetkésznek kell lenni. Ha megfeledkezem magamról, s véletlenül éjszaka a mosdóban felkapcsolom a villanyt, már ébren van... S mégis azt mondja, hogy sokkal pihentetőbb itthon nemaludni Lucamenetekkel tarkítva, mint a laktanyában félálomban a riasztásra várni egy eseménytelen éjszakán. Bármikor riaszthatják őket, zuhanyzás alatt, ebéd közben.. így aztán megszokássá válik a két percen belüli elfogyasztása az ételnek, s egyre nehezebb lazítani.... Ezt a legnehezebb "megszoknom" , a 2 perces evést, s az önfeledtség nehézkességét....S nem tudom, hogy tudnék Neki segíteni... Mert a cipelt teher nap, mint nap egyre több, egyre súlyosabb, egyre összetettebb... De beszélni nem akar róla, hogy ne terheljen vele /még inkább Ő akar tehermentesíteni../  Amit megtehetek, megteszem, szeretem, tisztelem, s igyekszem a lehető legstabilabb hátteret megteremteni, hogy a folyamatos stressz csak a munkában legyen jelen, itthon semmi sem.

 

De nem panaszkodik :) Hivatása a szolgálat, soha egy pillanatra sem érezte, érzi tehernek, az anyagi vonzataival is tisztában volt,van,vagyunk, s ezt is megoldjuk, mint ahogy mindent meg lehet oldani tisztességesen, csak akarni kell.

 

 

 

Ami viszont fáj, s teljes megrökönyödéssel tapasztalom, az az, ahogy emberek kommentálják az eseményeket... mondván, mi az, hogy stresszes egy tűzoltó munkája?? mitől lenne stresszes? Egyszerűen döbbenten állok, s nem találok szavakat ... hogy mennyire hiányzik az emberekből az  empátia, a belátás... Hogy mennyire véges az emlékezet.... hogy Kolontáron nem a vezérkar ment a maró iszapba védőfelszerelés nélkül, hanem a vonulós tűzoltók... hogy az árvizeknél  nem a vezérkar lapátolta a homokot, horda a zsákokat, hanem a tűzoltók, s nem 24-48ban, hanem folyamatosan... Azokba rúgunk bele, tiprunk sárba, akik az életük árán is mentik az embereket, egy kérdés nélkül s mindig?

Ennyire kihalt az emberekből minden jó érzés? Minden olyan érték, ami Emberré teszi az embert? Semmi sem szent? Minden feláldozunk az önzés oltárán?

 

Többször mesélte, hogy a laktanyában, a tűzoltók egymás között a feleségeket úgy hívják, hogy a Kedves... akikről mindig a legmélyebb tisztelettel és elismeréssel szólnak... sokáig furcsa volt ez a számomra, azért valljuk be, nem ez az általános... De most már értem, s tudom...

Tűzoltófeleségnek lenni a lehető legnagyobb tisztesség, amit el tudtam képzelni, s csak remélni tudom, hogy meg és kiérdemlem ezt a megtisztelő bizalmat, s mindig olyan támaszt tudok adni Neki, amilyenre szüksége van.. még akkor is, ha nem mondja...

 

Két lábam a Földön, két karom az Égben

Nem is tudom, hogy hol kezdjem... sőt, nem is tudom, hogy hol kezdődött... talán valahol kamaszkoromban... Köszönhetően nagynénémnek, aki nagyon nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ne csak a barlangfalára vetülő árnyékot bámuljam, hanem kikukucskáljak a barlang bejáratán-kijáratán is... Így, Platón barátunk után szabadon.. Mindig is vonzott a spiritualitás... Hogy van valami más.. valami több, valami szabadabb, valami, ami túl mutat az anyagon... Mindig is vágytam tudni. Nem csak hinni, hanem tapasztalni, részt venni benne, tudni... persze féltem is egyszerre, hogy vajon milyen lehet... S ugye amikor az ember azt gondolja, hogy kész van rá, akkor kiderül, hogy a fenét van kész :)

Na mindegy, elég kusza ez nekem is, nem hogy még olvasni.. Az életem során, vissza, visszatérnek dolgok.. ilyen például a már említett spiritualitás, vagy éppen a lázadás... Most megint egy ilyen időszakot élek, de ez valahogy most más.. valahogy súlyosabb, nem olyan kíváncsi, játékos csapongás...

Sok minden változik körülöttem, alakulnak át a dolgok, mögöttes tartalmakra derül fény, ezáltal teljesen más megvilágításba helyezve azokat....

Vegetáriánus lettem.. majdnem vegán, de ennek egy kerékkötője van, a reggeli kávé s bele a tej, mert sehogy nem tudom megszokni sem a kókusztejet,sem rizstejet,  a többit - szója, zab, s kitudja még milyenek vannak - pedig nem is kóstoltam, ennek mondjuk a borsos árak az oka. Szóval ez a húsmentesség is ott volt bennem, várva valamire.. nem tudom mire... a 90 napos diétáim során, pl többször mondtam Atesznak, hogy ebből bizony vegetarianizmus lesz, szinte biztos vagyok benne... s lám lett... Nem tudatosan, hogy nnna, akkor most holnaptól nem eszem állati eredetű ételeket.. egyszer csak jött a belső kényszer, hogy csak zöldséget egyek, s gyümölcsöt... eleinte még főztem őket, de pár nap után már csak nyersen fogyasztottam őket, s nem tudom megfogalmazni az okát.... Aztán idővel szépen jöttek velem szembe a dolgok, az élő ételekről... majd a másik vonalon először Atesz ment el kineziológushoz, majd én...

S ezek a párhuzamos események nagyon szorosan összefüggenek, ezt a zsigereimben érzem.. a kineziológus nem csak a kinezt használta az ülés során, hanem Bach virágterápiát is és az Aura-soma színterápiát is. Fantasztikus élmény volt... Katartikus, felszabadító, felemelő, és végtelen távlatokat megnyitó... Ha egy mondattal akarnám összefoglalni a több, mint 3 órás ülés lényegét ez lenne:

Két lábam a Földön, két karom az Égben

A másik "érdekes" esemény pedig a következő volt. Ati elkapott valami hasmenéses vírust, 3 napon keresztül ment a hasa szegénykémnek, s a 3. napra belázasodott, éjszakára 39 °C feletti lázat mértünk. Magam mellé vettem éjszakára, hogy észrevegyem, ha valami baj van. Másnap reggel kérdeztem, hogy hogy érzi magát:

"Meggyógyultam Anya.

- pocakod hogy van?

- Jól, itt kilyukasztották, tudod?! - mutatja az oldalát, ahol a vastagbél tekergőzik

Néztem rá értetlenül, s megkérdeztem, " hogy mit csináltak??"

- hát kilyukasztották, tudod!!! Amit gondoltál! - válaszolt.

Aznap éjjel, mikor mellettem aludt, ragyogó fehér fénnyel borítottam be gondolatban Atit, hogy meggyógyuljon...

Ati és Luca, mint egy ikerpár, olyan szimbiózisban vannak. Pl ahogy Atit kihoztam a szobájukból akkor éjjel, Luca szinte azonnal mocorogni, nyüszögni kezdett, egyből leradarozta, hogy Ati nincs a szobában, így aztán Luca is költözött.

Gergő nagyon nagyon sokáig látta az angyalokat. Rendszeresen 3 jött, jön hozzánk, majd mutatom a képet, Gergő tavaly lerajzolta. Most már sajnos egyre ritkábban látja őket, inkább az anyagi dolgok kerülnek most nála a középpontba. Remélem, hogy ez a képesség nem veszik el, hanem csak háttérbe kerül egy időre...

Nos.. tehát ilyen események zajlanak mostanában körülöttem, s bennem, úgy érzem, hogy valami visszavonhatatlanul elindult, hajóra szálltam, s megyek, visznek...

Minden jön magától könnyedén, mikor a helyes úton haladunk....

A minap szembe jött velem egy jógagyakorlat... már többször megfordult a fejemben, hogy jógáznom kellene, szeretnék... aztán tegnapelőtt a kocsiban ülve egy  jóga hirdetést láttunk, "jógázz velünk" .. Meg is beszéltük azon nyomban Atesszal, hogy járunk jógázni, gyerekeket meg lepasszoljuk valahova addig.. erre összefutunk pár órával később egy nagyon kedves ismerőssel, aki spontán felajánlotta, hogy nagyon szívesen vigyáz a gyerekekre, ha szeretnénk valahova elmenni, hívjuk bátran.

Mi kell még? :)

 

Ki a zöldbe, ki!

Kertművelünk bizony. Kollektív, családilag, illetve nagycsaládilag. :)

Nyékládházán van Atesz nagyapjának telke, rajta házzal, s a szomszéd telek, egy nemrég elhunyt rokoné, akinek az özvegye nincs olyan egészségi állapotban, hogy művelni tudja, így egy sor petrezselyemgyökérért megkaptuk használatra.  Voltak fenntartásaim a Nagypapa közelsége miatt, még vannak is, de majd felnőtt tudatos ember módjára igyekszem kezelni az esetlegesen kialakuló véleménykülönbségeket, mint pl a cukkinit sorban kell ültetni, nem úgy mint arra mifelénk, ahol "fészek"ben, kör alakú kis fészekbe ültetik, mármint a földbe :))). Valahol számítok effajta összeakadásokra, az első - bár interaktív, mert telefonos úton valósult meg, nem találtuk az öntözőkanna rózsáját - már meg volt, miszerint ráér öntözni az elültetett magot egy hét múlva, van annyira nedves a föld.Megjegyzem, szerintem nem volt,de rózsa sem volt, úgyhogy marad holnapra az öntözés, inkább, minthogy a vízsugár kiverje a magot az ágyásból.

Ennek a kertművelésnek több oka is van, ebbe majd később megyek bele, most már nagyon késő van, holnap korán reggel ébresztő, mert suli. De képeket mutatok, naná :)))

 

 

 

Ik ben Nederlands te leren

Jól eltűntem megint :)

Mentségemre szóljon, hogy igyekszünk teljesen kihasználni a napsütéses órákat, ebben pedig Luca nagyon partner, ahogy felébred, s magához tér a kakaózásból, elővarázsolja a cipőit, s beáll az ajtó elé, hogy akkor "pápám" s iránydarány. Persze ez a gyors sátorfaszedés nem megy olyan könnyen, ahogy szeretné, végtére is az élelmezést is meg kell oldani, lévén van még ellátásra váró gyerek a háztartásban :)

Úgyhogy ez van kérem, játszótér hegyek, mászik fel a legnagyobb mászókára, csúszdára, egyszerűen nincs akadály előtte. Nekem meg egyre sürgetőbben szükségem van egy hajfestésre....

Dolgoztam is egy csöppet:

ezt a két kis topánkát egy KisKirálylányka viseli most már

s ez a buborék is mostanában készült, mikor rájöttem, hogy Lucának bizony nincs megfelelő méretű tavaszi sapija .. Így előkerült a horgolótű és fonal, kék barna kombinációban, most ez a kedvenc összeállításom :)

 

Túl vagyok egy nyavalyán is, ami megint csak szembesített a múló idővel - na de nem baj, majd megszokom :) - az epém vacakolt, pedig mostanában nem is sziporkáztam epés megjegyzések terén :))))

ééééééééééééés, nagy hír, nyár végén megyünk Hollandiába, végrevégrevégre!!!!!!!! Atesszal kettesben, jaj de nagyon jó lesz!!! Nem árulok el nagy titkot, hogy lélekben már Amszterdamban bicajozom életem Párjával... :)

S nagyon nagy álmom lépett a megvalósulás útjára, elkezdtem hollandul tanulni :) égenföldön kerestem holland nyelvtanfolyamot itt Miskolcon, de persze hogy nincs... angol, német, olasz, esetleg spanyol. De holland semmi....

Már majdnem elkeseredtem,hogy a feneegyemegmindencsakPestenvan, mikor megvilágosodtam, hogy ha szükségem lesz a hollandra, akkor úgy is lesz valahonnan mód és lehetőség megtanulnom a nyelvet, ha pedig nem, akkor nem.  Így aztán megnyugodtam :) A fészbúk miskolci oldalára pedig írtam egy üzenetet, miszerint holland nyelvtanárt keresek :)

és IGEEEEEEEEEEN,  jelentkezett egy fiatal egyetemista lány, idén végez, hogy elvállalná az okításomat, így aztán pénteken délelőtt 10 órakor belecsapunk a lecsóba :)

külön jó, hogy egy lépést sem kell tennem, mert jön házhoz és nagyon olcsón dolgozik, 1500ft/ 60 perc. Tökéletes :)

úgyhogy:

Ik ben Nederlands te leren, ik hoop dat ik slim te worden :)mijn zomer reizen naar Nederland.Ik hou van het land.

Iemand nog Nederlands te leren?

Farsangoló

Videókat hoztam.. remélem meg is jelennek majd :)

 

Vicáék a Hotel Mentholban /Évi második sorban piros ruhában, piros legginsben/

 

s Gergőék műsora. Gergő második sorban első a lányok mellett.

 

Ati és Luca

 

Luca bulizik :)))

Farsangi muffancsok Gergő bulijára :)))

/Évié retrós pöttyös, gitáros s Hotel Menthol feliratos volt, de nem volt már idegem fotózni, épp hogy kész lettem vele indulásra :))) /

 

?

nem értek ehhez az új freebloghoz...

miért nem mutatja az összes linkemet?

 

grrrrrrrrrrr

szemelvények

eddig

igazából nem történt semmi különös... lezajlott a karácsony, Luca rá jellemző módon teljesen autentikusan közelítette meg a témát, na meg a fát... szépen, módszeresen távolította el a díszeket további vizsgálat céljából :)))

 

Necces pillanatok nem voltak, mert rutinos szülők lévén, kikötöttük a fát megint :))) azért elővigyázatosságból a mézesek most nem kerültek fel a fára :)))

 

A karácsonyi időszak nagyon húzós volt, ajándék készítés, sütés ... ráadásul a beígért "jövőre pizzázunk, nincs stressz" nem valósult meg, na, majd jövőre :)))

Január: Ati betöltötte a 3. évét... öregszik :))) s várja nagyon az ovit. Waldorfba megy, most már biztos, a kérdés már csak az, hogy beiratkozás után egyszerre szeretne e, vagy csak majd szeptembertől... kíváncsian várom ezt az időszakot, hogy majd hogy bírja az óvodát - még mindig nagyon makacs és félénk, de ezt a félénkséget agresszióval palástolja: támad, veszekedik, dúl és fúl...

viszont penge agya van, számol, a logikája elképesztő, mindemellett udvarias és döbbenetes választékossággal beszél :)

 

Luca egy igazi tündérboszi. Még mindig tündefüle van, mellé pedig csodás fürtös haja.. valami gyönyörűség... S amilyen gyönyörű, olyan eleven :)) fel- be- le- mellé mászik mindennek, széknek, asztalnak, szekrénynek, létrának :)

Emellett imád festeni :)))

 

Beszélni viszont még nem nagyon óhajt, persze mindent megért s megértet, kedvenc szava járása a " Miez?" ami körülbelül 2 hónapja naponta milliószor hangzik el nálunk. Először az "emmi?" változatban, na most a miez a sláger :))

Gergő: ... elvarázsolt továbbra is... ami tök jó :)) Nagyon nagyon fogékony és érzékeny mindenre... még mindig Lát. .. Ami az iskolát illeti, szélmalomharc az egész, de egyre több szülő panaszkodik az osztályfőnökre, elég diktatórikus megnyilvánulásai vannak... a legutóbbi pl az volt, mikor kisbencének azért adott 4est egy hibátlan versmondásért, mert a gyerek nem nézett rá a felelet közben. 3. osztályos gyerekekről van szó.... Na mindegy... az iskolaváltás egyre távolabbi, na nem mintha kevésbé lenne szimpatikus a waldorf, de Gergő rohamosan javul, jóval több a 4es már, mint a 3as.. Naponta agykontrollozunk, agytorna most egy kicsit a háttérbe szorult, az észpörgető cd viszont rongyosra hallgatva.. Továbbra is citerázik lelkesen és tehetségesen.. mellette fest, hegeszt, ragaszt.. Egyértelműen nagyon kreatív :)

Évikém pedig már bőven a kamaszkor gyötrelmeit éli... Barátnők, fiúk, beszélgetések, s valahol ott hátul kullog a tanulás... De ettől a félévtől nincs mese, komolyan kell venni a tanulást - eddig szinte nulla energia ráfordítással hozta a 4es bizit - viszont a tudomására hoztam, hogy nincs mese, tanulás ellenben annál több.

 

Atesz továbbra is tűzolt, lassan már hobbiból... most úgy néz ki, hogy nem hogy több lenne a fizetése az adóváltozás miatt, hanem 2-3 ezerrel kevesebb....No comment. Na de majd 3 év múlva már parancsnok lesz - igenigenigen bevonzzuk, bevonzzuk - s aztán abból a fizetésből már lehet érvényesíteni az adókedvezményt :)))

 

Velem a szokásos fogyókúra történt. Jól kikarácsonyosodtam, ráadásul az éjszakai ajándék készítéseknek köszönhetően jól nem aludtam napokig, így aztán az éhségközpontom úgy , de úgy felborult, hogy ihajj...  szépen visszaszedtem a felét annak, amit leadtam, újra 80 kilónál jártam... Így aztán megint fogyó... 90 naposnak nagy elánnal nekivágtam, de azzal a lendülettel is estem arcra, mert a 3. napra lement másfél kiló, de onnantól nem hogy megállt, de begyűjtött még 3 kilót az én drága féltett habtestem... Úgyhogy agy bedurrant, s most nincs tészta egyáltalán, nincs cukor egyáltalán, nincs konkrétan semmi egyáltalán, csak zöldség, gyümölcs, az is jobbára nyersen. Egy egy falat csakszalámi befut, de szigorúan délig max. Ja, és persze a szülinapos tortákból azért kóstoltam :)))) de tökéletesen ki fehéredik a lelkiismeretem a másnapi, harmadnapi böjtök alatt :)))

Jól állok, január 13án voltam 83, most pedig 76.

na igen, s a kreatívkodás... mindig is csináltam ezt azt amazt, festés, rajzolás, stb, de a kézimunka valahogy eszembe sem jutott, egészen tavaly márciusig, mikor is valami elementáris erővel tört rám a kényszer, hogy márpedig nekem kötnöm kell....

nagyon durva igaz? :))) de még mennyire :))) s azóta kötök, horgolok.. eleinte saját kedvtelésre, s aztán jöttek felkérések szépen, most már két fotós hölgynek is dolgozom. El sem tudom mondani,hogy mennyire fantasztikus érzés , hogy tetszik ami kikerül a kezeim közül... Szóval befonalasodtam, s éjszakánkét elvarázsolom magam a tűimmel... Sikerült a varrógépet is betörnöm, úgy hogy lubickolok az alkotásban :)))

megint kezd felébredni a lázadó énem, akinek nem nagyon tetszik az a rendszer, mikor megmondják, hogy mit kell hordani, mit kell gondolni, mi szerint kell élni, mi az átlagos, mi az elvárás. Köszönöm, nem.

Nagylány vagyok, el tudom dönteni, hogy mit szeretnék... Éppen ezért nálunk most már CSM mozgalom indult, miszerint Csináld magad! legyen szó vajról, vagy tejföl, túróról, vagy éppen egy ágyról Lucának.

:))) bizony , Atesz összedobott egy kihúzható ágyat Lucának, 190 centiig nőhet bele :)))

 

raklapbútorok inspiráltak bennünket, mint pl itt, vagy itt s addig addig formálódott a gondolat, míg nem tárgyiasult :)  A színe fehér, mert azt gondoltam ki, hogy kifehérítem a lakást, amolyan skandináv stílusra hajazva... szükségem van egy kis lebegésre, szárnyalásra... így fehérek lesznek a falak, a bútorok - legalább is a bútorok java - s színes textilek fogják majd ellensúlyozni a fehéret..

s hogy miért is az ágy Lucának.. kinőtte a kiságyat :) mindig keresztbe fordult, s beszorult :) így aztán nem volt akadálya a projektnek.

Egyébiránt is nagy átalakítások előtt állunk megint.. Évi átköltözik a mostani hálóba, amit eddig Luca birtokolt egyes egyedül, Luca , Ati, Gergő lesznek a mostani gyerekszobában, s nekünk pedig galéria lesz a nappaliban, az lesz a háló...

 

az eskáimat nem is tudom, betegyem ide? ... beteszem, végtére is büszke vagyok mindegyikre :)))

cipellő

 

hajcsat,

huzatfogó a bejárati ajtóra / a kisablak helyén s a postaládánál húz be a hideg/

Luca és Ati :))

ajándék Tesómnak :)

filcesített gyapjúmamusz, ajándék sógornőnek :) Vicus lábszárvédő

fürdőszobai pekedli :)

mamuszka aprónépnek :)) tündérkéknek :))

 

Ez pedig egy kakukktojás, de szintén ajándék, s saját kéz munkája:

 

Szóval többek között ezért is voltam egy csöppet eltűnve, kicsit eltolódtak a dolgaim, s mostanra alakult ki a dolgok menete, s időrendje..

miszerint a délelőtt a kicsiké, a dél- kora délután a nagyoké, a koraeste az összesgyereké, az este Ateszé, s az éjszaka az enyém :))))

 

porrongy

Az ám! elővettem, leporoltam freeblog barátomat, s hajrá. Felveszem a fonalat ismét.

ööö... lehet, hogy a napi szintű megjegyzések, bejegyzések már ritkák lesznek.. de ki tudja.. :))

aztán.. a blogrucival is kéne valamit művelni, egyelőre fogalmam sincs, hogy mit, meg hogyan, lévén síkhülye ezekhez a varázslásokhoz, de valahogy majd biztosan lesz...

továbbá.. továbbá bővül a téma egy kis kézimunkával, /pl Lucamellénnyel egy kicsit alább /egy kis ezzel, azzal.. önmegvalósítok ám, bizony :) s mások örömére is, úgyhogy ha bármi megtetszik, akkor szólj, kérdezz nyugodtan :)

Éppen emiatt, nem lesz zárt a blog, pedig sokat gondolkodtam rajta, de lévén titkolni valóm nincs, így aztán olvassa bárki, egészségére :))) végtére is, ezért született...

Ami a vélemény szabadságát illeti, élnék vele, senkit sem bántva, vagy sértve :) hogy ez most hogy jön ide?

épp most megy a dobozban hajdú úr műsorelőzetese, benne komár lászló jászai díjas nagyjelenetével... hogy titokban kell köszöntenie a gyerekét.... hja kérem, ne teccett volna kezet emelni az anyjára...

Aztán fogok még utat keresni... hangosan gondolkodni... morogni közoktatási intézmény miatt... pedig hiába, csak magamat mérgezem vele...

Most mutatok képet is :) illetve képeket:

 

 

mea culpa

óóó dehogynem... írok írok, csak.. csak.. :) csak rendetlen vagyok :))

 

Köszönjük szépen a szülinapi köszöntést!!!!!!!!!!!!!!

 

holnap hozok képeket, meg egy kicsit összeszedem a gondolataimat, és beszámolok :)

#228

Luca ma tök egyedül felmászott a létra tök tetejére. Tisztára frászt lehet kapni a gyerektől, egyáltalán semmi, de semmi veszélyérzete nincsen.

Az összes kölök összegyúrva nem olyan elven és veszélyes, mint Luca... Minden napra tartogat valami extrém meglepetést nekünk, amit egyelőre jól viselünk, többnyire elragadtatott döbbenettel, hogy hűűűű b*meg, micsoda csaj.....

A hisztit is profin nyomja, természetesen színpadiasan, ahogy azt  egy jól nevelt leányzóhoz illik: toporzékolás, önmagát földhöz vágás, majd ott heverve csapkodás és rúgkapálás. Mindezt oszkár díjas átéléssel természetesen.

Jókat szoktam derülni rajta, - egyébként mindig, de mindig földhöz csapja magát, ez a koreográfia fontos része, ha akadályoztatva van - mondjuk az apja kezében, akkor addig feszíti magát, amíg le nem tesszük, s már kezdődik is az előadás.

Profi a csaj, én mondom.

Itthon.. aztán majd ha az utcán tartja az előadást, akkor majd meglátjuk ..még az is lehet, hogy az utcán nem is fog hisztizni :DDD

 

Mutatok pár képet, a nagyokról is :)

 

Létrás Luca, mobillal készült és villámgyorsan, elnézést a pocsék minőségért, de a helyzet nem engedte a nagy gép használatát :))

 

 

Kattra nő :)

 

 

Kínai tűzhasú gőtémet whirpool sütőajtóra cserélném

Ma, advent nem tudom hányadik napján... 5. Szóval advent 5. napján mézeskalács sütés közben felrobbant a beépített /2 éves/ sütőm ajtaja....mikor kinyitottam az ajtót, hatalmas durrr s  a szélrózsa minden irányába szállt az üveg.....

előtte fél órával még a gyerekek kukucskáltak, nézték a sülő mézeseket....

 

Hála Istennek, s tényleg Neki, senki nem sérült meg.

nagyon szeretnek ott fent..

 

 

 

#226