Blogolni... Pedig most éjfél előtt kerültem volna ágyba... :) Elég trehány lettem blogilag, sajnos... ha lenne plusz két órája a napnak akkor talán beleférne a napi jegyzetelés... de így....

Az van, hogy az élet zajlik, hála Istennek, mindenki teszi a dolgát: Luca nézelődik, anyánlóg, alszik, olykor méltatlankodik. Ati dacol és parancsolgat, dacol velünk, igaz most már csak dacolna, s a nagyoknak parancsolgat.. egyelőre... Gergő alakul a suliban is, jók a jegyei / ha odafigyel arra amit csinál, s tanító néni is dicséri. A minap beszélgettünk Jutka nénivel az ofővel, úgy néz ki, hogy partner és segítőkész, ámbár nem látta vészesnek a helyzetet.  Egy kissé még éretlen a kölök, de majd behozza az éveket. Annak idején gondolkodtunk azon, hogy kap egy plusz évet az oviban, de akkor megint új csoport, megint új óvónő, úgyhogy belecsaptunk a lecsóba. Most is így döntenék, hiába vannak ezek a gondok a suliban. Vica... megint rájöttem, hogy Vica kamaszodik. Nem csak kezd nőiesedni, már kezd cicisedni, hanem tegnap éjjel elkezdett görcsölni a hasa, ahogy mutatta a petefészeknél. Elég keményen kínlódott szegényem, nem sokat aludt, pedig fájdalomcsillapítót is kapott. Sajnos görcsoldót nem tartottunk itthon, egészen eddig, most már az is van. Szóval valamikor várható a menstruáció... Pedig azt gondoltam, reméltem, hogy kell még pár év hozzá...  na, de még mindig nem reménytelen. Biztos ami biztos, betét megy a sulitáskába. /csak el ne játsszák.../ Olyan hülyén van ez mostanság, testileg előbb érnek, szellemileg pedig később... jó kis feladat mostanság kamasznak, s kamasz szülőjének lenni.... Felvilágosítással szerintem jól állunk, óvodás koruk óta folyamatosan teszem, ha kérdeznek válaszolok. Eddig lazán ment az őszinteség, gyanítom mostanában majd előfordulhatnak gázosabb helyzetek, ahogy nő a részletesség iránti igényük. Oda is kell figyelni, mert egy ideje már nem volt kérdés,van egy halvány sejtésem, hogy jobbára a barátnők/barátok az infó forrás, ez viszont nem mindig jó, pláne, ha az adott barátnő rosszul van informálva. Azt gondolom, lassan át veszem a kezdeményező szerepet, s egy alkalmas szituációban, pillanatban ismét elővesszük a témát. 

Ati átköltözött a gyerekszobába, Vicáékhoz :) Jó nagy a szoba, nem megijedni, hogy heringfíling alakul ki, idővel Luca is csatlakozni fog hozzájuk. Úgy gondoltuk Atesszal, hogy elég individualista, egoista ez az egész légkör s világ amiben élünk, nem fogjuk még jobban erősíteni ezt külön szobákkal, bár megoldható lett volna. Nem az én világom ez ami most van, s bár eszközöm kevés, de igyekszem minden lehetőséget megragadni ahhoz, hogy a gyerekeimből normális, értékvezérelt ember váljon, aki magán kívül mást is meglát, s ha a szükség úgy hozza lehajolni is tud másokhoz...

Na, szóval Ati átköltözött, hosszú távú következtetéseket még nem vonnék le, lévén az esemény tegnap történt, de úgy néz ki, hogy mindenki megelégedésére történt. Egyébként frankón benne vagyunk a dackorszakban, sorban kapom a nem-eket, adott esetben még a hangját is felemeli, s ilyenkor azért nemtetszésemet szoktam kifejezni, mert nem gondolom, hogy egy alig két éves lurkó kiabálhat az anyjával. Ilyenkor a méregzsák elszégyelli magát, odasomfordál, ujj a szájba, másik a könyökhajlatomba, s néma bocsi anyu következik :) 

Luca hatalmasat nőtt, a 62-es rucik közül van amelyik éppen jó... Ehhh... azt reméltem lassabban megy az idő.... sokat nézelődik a lányka, szépen tartja, kinyomja magát hason, s öklével ütögeti az elérhető játékokat :) Kis csillagszóró, csupamosoly kisgombócom.... Mostanában változott a napirendünk, a délutáni rajtam csüngés kitolódott késő estig, 11ig, éjfélig is fent van, illetve félálomban lebeg, szájában az anyjával ;) Cserébe reggel 7 körül ébred, s a délelőttöket is jól eltölti alvás-játék kombinációval.

Rólam... na ezt majd legközelebb, mert már megint elmúlt éjfél...

Holnap megyünk oltásra. Nem akarok. Nincs kedvem bántani a gyerekemet. Utálom az érzést, mikor szegény mosolyog szerte szét, s közben a dokinő mosolyogva beleszúrja a tűt. Ilyenkor nekem is iszonyatosan fáj. Nem a fizikális fájdalom, hanem a lelkem fáj a kígyóságtól... Biztosan megint együtt sírok a kicsi lánnyal... Mindegyik gyerekemnél bőgtem az oltásokon...Az oltásról jut eszembe... van ez az influenzás dolog ugye. Meg a bele avagy nem bele egyező nyilatkozat amit a suliból küldtek, s holnapra azonnal de rögtön kell visszaküldeni. Hogy engedjük e oltani a lurkót. Nem engedjük oltani. Sem őket, sem magunkat. Bűzlik ez az egész dolog, ráadásul sok sebből vérzik. Vírus ellen gyógyszer? Meg hogy a fiatal, egészséges szervezet a legveszélyeztetettebb? Finoman szólva is botorság ez az egész. Szóval nem oltatunk, maradunk a c vitaminnál a zöldségeknél meg a savanyú káposztánál, mint preventív eszközöknél. Egyébként nem is értem, illetve dehogy is nem, hogy miért nem a megelőzést hangsúlyozzák, mint immunerősítést....

Szóval Luca kapja a 8 hetes oltást holnap... mert hogy megint megnőtt a csajszi.. kicsit nem figyelek oda, s máris a tortáját sütöm a szülinapra. Már szépen tartja a fejét, kinyomja magát hason, követi a személyeket, tárgyakat a tekintetével, Ati külön kedvenc, mosolyog, vigyorog ránk :)

Bevallom őszintén, volt  bennem egy olyan kép a többedik gyerekekről, hogy többet vannak a kiságyban/járókában/pihenőszékben/hordozóban, mint kézben/ölben/mellkason kinek hogy tetszik. Aztán Lucának hála szembesültem a ténnyel, megint hoztam a naiva formámat, meg a hülye előzetes elvárásaimat és képzeteimet, mert hogy a valóság köszönő viszonyban sincsen a fent leírtakkal. Luca ugyanis reggel ébred olyan 7 és fél 8 között, reggeli szopi után peluscsere, felöltözés kis ez, kis az, kis traccsparti, mert már gügyög a lányka, vannak öblös gö-jeink, szárnyaló heö-k is, s szórja a mosolyokat és a tele szájjal vigyorgásokat szerte szét :) /Majd teszek képeket is, de ahhoz megint idő kell/ közben Atinak s a nagy tesóknak reggeli, s felöltözés, Vicáéknak indulás a suliba, ezt követően megint szopi jön, nyugi szopi, amin szépen bealszik a lányka, s durmol jó esetben 3 órát, ezalatt Atival kicsit üldögélünk a tv előtt a kanapén, Ő bújik ujját szopizva, van amikor elalszik, de többnyire 20 perc után nekifut a napnak :)

így főzzünk együtt :)

Ekkor bevetem magam a konyhába, elkezdem az ebédfőzést, mert ugye soha nem lehet tudni... közben Atival játék, sajnos jóval kevesebb, mint amennyit szeretnék :( , takarítás, mosás s ami még szerencsés esetben belefér, pl hajmosás ma reggel. Aztán Luca már ébredezik is, s innentől kezdődik az erőltetett menet. Mert a pihenőszékben kb 3 percig érdekes, a hordozóban jobb az arány, itt van, hogy 5-8 percig is nézelődik, a kiságy vezet idáig, a forgó madarait  nagyon szereti, ez azt jelenti, hogy 4 menetet végig nevetgél, aztán törik el a mécses, hogy Anyaaaaaaaaaaaaaaaaa. Köztes időben kézben van, vagy kendőben.Közben Atinak befigyel egy alvás, ha szerencsém van, akkor sikerül elaludni, ha pont alvás időben jön fel dédi, akkor lőttek az egésznek.Egy órakor megjönnek a srácok, ebédelés. A tálalásban Vica segít, a romeltakarításból is kezdi kivenni a részét. Ha szerencsém van, akkor tudok velük ebédelni, ha nincs, akkor csak este jut rá idő s lehetőség. Kis játék kollektíve, Ati nagyon szeret a nagyokkal játszani, legózni, katonázni, rajzolni :) Majd tanulás. Ezalatt Luca hol a hordozóba, hol kendőben, hol kiságyban. Leginkább kendőben, vagy a vállamon megy a popórisza. A nap fénypontja a kicsi lánynak a fürdés :) Ezt ilyenkor, ha egyedül vagyok, mert Atesz szolgálatban van, akkor fél 6-6 körül ejtjük meg. Fantasztikus mennyire szeret fürdeni Luca, teljesen átadja magát a víznek, ilyenkor béke és nyugalom van, még akkor is, ha szegénykém előtte teljesen felhergelte magát valamin, ha belekerül a vízbe, mint akit elvágtak, csend van. Nem így, mikor vége a pancsolásnak... akkor kezdődik az ordítás. Nem sírás, nem üvöltés, hanem ordítás, a csontig hatoló. Ilyenkor aztán frankón lever a víz, mire megtörlöm, felöltöztetem, közben felvéve, s magamhoz szorítva nyugtatva a kétségbeesésig ordító lányomat, persze sikertelenül.Naná, hogy ilyenkor patentolom félre a pizsit... Általában paprikavörösre hergelt fejjel állunk, illetve ülünk neki az esti szopinak, ami nem jelent egyet az esti elalvással. Mert az általában fél tizenegy körül éri utol a csajszit, addig a pelusra gyúrás a program, kisebb nagyobb sírásokkal fűszerezve. A nagyok fürdővize Lucáéval együtt készül, Vica s Ati fürdik együtt, utánuk Gergő. Amíg Luca a vacsiszopitól lehiggadva hajlnadó 8 percet eltölteni a hordozóban, addig gyors mosakodás Atinak, majd kiszállás, felöltözés, vacsi készítés neki s a nagyoknak. Vicáék 8-fél 9kor ágyban, villanyoltás. Atival pedig megint a kanapé a program, rajtam Luca, mellettem Ati, s várom, hogy mikor dőlnek ki. Ati általában fél 10 felé megadja magát az alvásnak, Luca addig megint hordozóból szemlélődhet eleinte csendben, s később már hangosan, míg Atit beviszem az ágyába. Luca álomba zuhanása után szusszanok egyet, majd romeltakarítok a konyhában, ha van hozzá energiám s kedvem, majd villámgyors zuhany, aztán gép elé lecsüccs egy 5 percre, majd mint akit letaglóztak megadom magam, s kiterülök. Így telnek napjaink Apa nélkül, mikor szolgálatban van... ha itthon van, akkor azért lényegesen könnyebb a dolog, mert ketten vagyunk kiszolgáló személyzet :)

Ma jó napunk volt, reggel nem hogy hajat is mostam, s beszárítottam, de még egy kis sminkre is futotta, s Atesz is meglepett bennünket egy órakor, hamarabb lett vége a tanfolyamnak :)

Úgyhogy kijelenthetem, 8 hetesen van napirendünk, pontokba szedve a következő:

7-fél 8 ébredés

beszélgetés, szopi

alvás 10-11ig

testkontaktus szopikkal tarkítva fél 18h-ig

fürdés 18 h

szopi, testkontaktus 1/2 23ig

Na? S nem is suttogunk :) Sőt, meglehetősen nagy az alapzaj. Erről jut eszembe, tök profán, de Luca nyugiban szeret aludni, olyankor nincs bemászkálás hozzá. Van humora a csajnak, nem igaz? :))))))))

basszus, fél 1 van. Hát én sem vagyok normális, ahelyett hogy aludnék.... s még nem is jártam más blogokban... a kommentekről nem is beszélve.... sorry, sorry, sorry....

Frissítés: nov.5.

Luca átaludta az éjszakát :)))))))))))))))) este fél 11től aludt 5:30ig :)))) 

Az oltást a lehetőségekhez képest jól viselte, persze azért sírtunk mind a ketten. Már délelőtt tiszta para voltam az oltás miatt, a rendelőben pedig szabályosan görcsben volt a gyomrom. Két szurit kapott, a kötelezőt és a prevenart. Itthon adtam neki germicid kúpot, h ne fájjon annyira kis popsija :( Remélem éjszaka tud majd aludni,  egész délután felszínesen szundizott a kendőben.

Mérés is volt: Tényleg megnőtt a kicsi lányka,  5800 gr és 57 centi :) Dokinéni jól megdicsérte a hurkáit, s védőnővel megállapították, hogy igencsak döncölni való a lányom :)

Útra keltünk. Felpakoltuk a kiccsaládot, hogy az őszi szünetet a lurkók nagyszülői szárnyak alatt tölthessék, s nyakunkba vettük az országot. Bevallom nehezebb lett, mint ahogy számítottam.

Előző nap este már összepakoltam a ruhákat. Gergő Vica egy bőrönd, Ati Luca egy bőrönd, Atesz s én még egy bőrönd... jót röhögtem, hozzánk képest egy kosárlabdacsapat lópikula csomagokkal utazik Üzbegisztánba.. s ez még csak a ruhatömeg volt, játékok még sehol. Ráadásul kitaláltuk, hogy mivel úgyis utánfutóval megyünk haza, mivel hozzuk a legyártott galériaágyakat a nagyoknak, vigyük el a kinőtt ruhákat, ne foglalja otthon a helyet. Asszem volt vagy 6 zsák ruha...

Indulás napja reggel: 6 óra körül ébredtem, s átfutott az agyamon egy kósza gondolat, hogy csak ki kellene másznom az ágyból, ha korán el akarunk indulni. De aztán valahogy csak el bírtam hessegetni ezt a koránt sem humanista elgondolást, így a 8-as ébredésig ágyban maradtam. Mentségemre legyen mondva,Vicáék s Luca és Ati is aludt, mint a bunda. Lám, mindig lehet kifogásokat találni, csak kitartónak kell lenni ;) Szóval eszmélés...

.... egy hete írnám már, hogy milyen elindulni 300x kilométerre 10 napra 4 gyerekkel, hogy a szendvics készítés kisebb fajta kollektívát igényel ennyi emberre, hogy a két kicsi tutira akkor kezd el egyszerre sírni vigasztalhatatlanul, mikor félbeszakíthatatlan dolgot csinálok, vagy éppen a wc-n ülök, azaz ülnék, mert egy ideje már kvázi épp, hogy érintem.. hogy életem párja rendíthetetlenül hordja a kocsiba a motyót, s ideges és én is ideges vagyok, s már most azon jár az agyam, ami maradt, hogy mit fogok itthon hagyni... hogy a nagyobb-kisebb tutira akkor kakil be, mikor nagylevegő kész vagyunk, indulás s lépünk ki az ajtón ...

írnám, de nem tudom, tudtam, ugyanis kicsi lánykám elboszorkányosodott az ország másik végébe érve. Igaz, hogy várt ezzel két napot, szóval a bűbáj valójával azért bőven elvarázsolta a nagyapját, de utána... kezdődött azzal, hogy esténként nem tudtam letenni, mert abban a pillanatban keserves sírásba kezdett, majd folytatódott azzal, hogy ez a sírós időszak előre tolódott napról napra egyre jobban, következő lépésként már Atesz kezében is sírva fakadt, ha kis időre pl wc, fürdés, urambocsá' evés idejére Lucátlanítottam volna magam. Kedden volt a mélypont, ekkor egész nap egyáltalán nem tudtam letenni a kicsi lányt, folyamatosan mellen volt. Mert ugye csak akkor nem sírt szegénykém... Elboszorkányosodásának mindezzel együtt teljesen prózai oka volt: a környezet változás. Haza érvén ugyanis nyoma sincsen a bömbikének, s már a kocsiban is viszonylag szépen, s jól el volt. Egyébként Ati sokkal jobban szeretett autózni, az első utat haza egy az egyben átaludta, na Luca aztán nem. 

Szóval az őszi szünetben Mamáztunk egy nagyot, Vica s Gergő vademberest játszottak egész szünetben, ez azt jelenti, hogy a két gyereket jobbára reggel, ebédkor s este lehetett látni, mentek amerre láttak, nem volt akadály sem farakás, sem eső, sem sár, sem semmi. Ennek nyomai szépen megfigyelhetőek a ruháikon, legnagyobb örömömre. Gergő Papával kutyaólat ácsolt Hellának a németjuhásznak, s nagyon büszke volt magára, mi pedig Rá. :) Itt jegyezném meg, hogy kvázi terápia gyanánt, Gergő lett nálunk A Szaki, aki ugye mindent megjavít, jobbára technocollal :) úgyhogy itthon gond nincs, a suliban lévő nyomást igyekszünk kicsit , amennyire lehet csökkenteni; tanítónénivel  beszélünk majd ez ügyben /megint/ Szóval a srácok nem mondom ki, hogy néztek ki estére... mindenkinek a fantáziájára bízom, hozzá teszem, nem vagyok egy jááájkoszoslettakezeddrágámgyorsanmosdmegdefertőtlenítővel anya, de ez olykor már nekem is sok volt. Persze Ati meg megy a nagyok után, néha csak menne, de zord szülők nem engedik, s jön a dili. Ettől függetlenül azért ő is többet volt kint, mint bent. Erről jut eszembe: Ati keveri a kint-bent-et, s miközben Lucát tettem tisztába, közölte a szobaajtóban állva, hogy ő most megy be és pá-pá, mondom ki. Erre ő: Be. Na ezt eljátszottuk még vagy háromszor, mire megunta, s közölte, hogy : ide és pá-pá. Megoldotta a drágám :) Félelmetes szövege van annak ellenére, hogy a tojáshéj még a sejhaján, s jobbára még mindig szótagokat, vagy esetenként csak egy egy hangot használ a többszótagú szavak helyett. De a radiátort pl simán kimondta Anyunak, persze azóta se, pedig kérem szépen :)

Naszóval már itthon vagyunk, hoztunk mindent befőttet, savanyúságot, fagyasztott csirkét, szörpöt, téli paplanokat s galéria ágyakat. A nagyoknak :) Ma Atesz összerakta, s már birtokba is vették. Kicsit átrendezzük a kecót, kicsit nagyon :) Isten adjon hozzá ötleteket, s az öteletek megvalósításához anyagi tőkét. Előre is köszönöm, hálám örökké és a szivatásokat is megbocsátom :) Mit is akartam még... gyorsan, mert mindjárt reggel... Ja! Elkezdtem a 90 naposat ismét. Most már tökre profi leszek az első x napban :D Feltett szándékom végigvinni, nem érdekel semmi karácsonyos sütiördög, meg születésnapos tortamerénylet, lefogyok és kész. Teljesen mindegy, hogy Luca 2 hónapos, a seggem bazi nagy, a használható ruhatáram pedig pofátlanul kicsi. Az, hogy új ruhákkal takarjam a hájat magamon anyagilag nem megfinanszírozható úgyhogy előre a fogyás útján. Hétfőn kezdtem, mármint okt. utolsó hétfőjén 87 kilóval. Ma 84et mérlegeltem, cél a 65, hogy mégse legyek ropi. Hehe. Luca eddig teljesen diéta barát üzemmódban volt ugye az Anyuéknál, konkértan nem hatotta meg, hogy az ebédem kimerült egy fél tányér levesben, azt is háromszori nekifutásra tettem magamévá.  Van ez a műsor, a tv3on, a szeretem a testem. Olyan jó látni a csajokat, ahogy kinyílnak, ahogy egy egy csodaszép melltartó, vagy éppen egy cseles fűző kerül rájuk, majd a ruhák, odafigyelve, hogy mi előnyös s mi áll jól. Tetszik ez a műsor :) A Hősök terén lévő csúcspontot pedig könnybe lábadt szemmel szoktam nézni, számomra is katarzis, el sem tudom képzelni, mit érezhetnek az érintettek. Ha most lenne időm s energiám, el filóznék rajta, hogy mitől is jön vissza az a rég látott önbizalom... az időtől? Hogy van idő s lehetőség ruhákat próbálni, hosszan, nem hajt a tatár, nem toporog a család, hogy igyekezz már.. Pénz? Itt  nincs anyagi korlát a tv állja a cehhet, jöhet bármilyen márka, ár ... Odafigyelés: beszélgetés Somával.. sokan nem szeretik, de olyan harmóniát áraszt magából, hogy szerintem többen szeretnének ilyen rendbenvagyok érzést, mint akik nem. S a fotózás.. a fontos vagyok, középpontban vagyok, mindenki rám figyel, szép vagyok, kívánatos vagyok érzés. Milyen jó lehet! :) Még az aktok is. Azt hiszem, nagyon rendbe tudja tenni pár kép az ember lelkét egy időre ... De azon is érdemes elgondolkodni, hogy miért jut el idáig az ember, hogy utálja a borítását.... s vajon egy egy szép ruha, cseles fehérnemű, smink, fodrász, fotós, képek, egy kis hamvasítás meddig elég az önbizalomnak? Hiszen ezek trükkök. Hogy is van ez? 

Na mindegy, hulla vagyok, mindjárt ébresztő van. Igyekszem majd jönni, mert Luca nagyot nőtt, vigyori hurkagyurka, Ati pedig elmehetne Regős Bendegúznak, Gergő ugye kupálás alatt, Vica kamaszodik és érzelmi viharai vannak és imád mártírkodni, Atesz pedig tanul vagy tanulna és gyereket nevel és lelket ápol, én pedig nonstopszoptatok meg gyerekezek, nevelek is, háztartásozok, meg  diétázok, meg lakást rendezek, vagy rendeztetek,néha hisztizek és mártírkodok és látványosan szenvedek persze ezt tagadom, mert egy hős vagyok, de ezt nem is hősnek hívják, hanem marhának. Szóval volt pár pillanat /nap az elmúlt héten, mikor azt gondoltam, hogy kész vége, bedarált a háztartásbelimindigrajtalógvalamelyikgyerek zilált anya képe, olyan nicsak ki beszélős, mikor az első részben az anya vizionálja a cseppet füstös jövőjét taxisapuval. Azt nem is mondtam, hogy Luca boszorkányossága miatt a fodrászt is lemondtam, amit kicsi lelkem nagyon nehezen viselt. Azt hiszem az volt az év mélypontja / de szar nekem, ugye/... Legközelebb talán januárban megyünk, remélem akkor nem lesz akadály. Mert hogy a fodrászomhoz ragaszkodom. Pechemre kicsit messze van....

na eldugultam, irány az ágy.

Egészen mostanáig nem tűnt fel... azt gondoltam, hogy ex írás - olvasás nemkészségét örökölte, ... hogy ő ilyen halk, s csendes gyerek. Hogy a visszahúzódása személyiségjegy, tulajdonság. De nem. Rájöttem, hogy nem... Ezek tünetek.

... Az ügyvéd azt mondta, hogy ha lenne még egy gyerek, jó eséllyel kaphat felfüggesztettet. Letöltendő lett belőle, s kicsit később kiderült, hogy kistesó.... Egyedül egy két évessel, s egy meg nem születettel a pocakban... gyesen... hol akartam, hol nem... hol örültem, hol sírtam a félelemtől, hogy mi lesz velünk... ezt az ambivalenciát közvetítettem neki a pocakban. Megszületése után az első hetek jobbára sírással teltek. Ő is sírt, én is sírtam.  Tudtam, hogy én vagyok az oka, a terhesség alatti érzelmem miatt. Soha nem is volt kétségem, hogy miattam.  Megtapasztaltam milyen a gyermekágyi depresszió, s nem is múlt el a gyermekágy végével sem. Őt persze imádtam, kényeztettem ahol csak tudtam, igyekeztem kompenzálni az eddigi bántások miatt, s csak remélni tudtam, hogy sikerül valamelyest..

Mindig visszahúzódó, csendes, halk szavú gyerek volt, aki nem szeret szerepelni, nem áll szóba idegenekkel. Nagyon kevés embert fogad a bizalmába, kevés barátja van...

Én marha azt gondoltam, hogy ő ilyen és kész. Nem mindenki lehet olyan harsány és extrovertált, mint Évi... Ahelyett, hogy észrevettem volna, hogy ez így nem igazán van rendben. Basszus, ez a szakmám, s a saját gyerekemmel szemben szemellenzőm van, vak és ostoba vagyok. 

A fiam szorong az iskolában. Szorong a teljesítmény miatt, hogy megfelel e a követelményeknek, szorong amiatt, hogy a társai kicsúfolják e a rossz jegyei miatt, szorong miattunk, hogy mit fogunk szólni a jegyekhez.

A társas interakciótól való félelem ördögi kört eredményez: a megaláztatások és nevetségessé válás lehetőségétől való félelem növeli a  szorongását, még jobban visszahúzódik....

folyamatos szorongás az élete, folyamatosan fáj a hasa, s szinte már állandóan halkan beszél....

És ennek én vagyok az oka.. miattam ilyen, s ráadásul vagyok olyan vak és ostoba, hogy nem veszem észre az első pillanatban.. mert kényelmesebb azt mondani, hogy áááá mindig is ilyen volt, mint tükörbe nézni s meglátni az igazságot.... hát milyen anya vagyok én????

Most kineziológust fogok keresni, aki segít rendbe rakni magunkat. Gergőt és engem.... 

Most már jó lenne valami hosszabb lélegzetvételű, s mélyebben szántó gondolatos bejegyzést is kreálnom, de ha időm van, akkor kedvem nincs, ha kedvem van nem biztos hogy van időm. Így megy ez. Múlt héten kicsit "nosztalgikus" fílingem volt, bár ez a jelző nem fedi az érzést, mivel a nosztalgia egy pozitív dologra való emlékezés, s ami érzetek visszajöttek az elmúlt időszakban, az nem feltétlen volt mindig csupa öröm és boldogság, bár helyén voltak akkor is a dolgok, csak nem úgy, mint most. Na most már jól összekuszáltam mindent. Tehát a múlt héten kvázi egyedülálló anya voltam 4 gyerkőccel, Atesz suliba volt Pesten, reggel ment, este jött. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg sem kottyant. Bár minden rendben ment, senki nem sírt többet, mint szokott, azért estére, mikor leültem, akkor befejeződött minden funkcióm, pusztán a vegetatív rendszerem működött kisebb fajta csodaként. Ugyanis nemes egyszerűséggel kipurcantam teljesen. Viszont már biztos, hogy maradandó károsodás nélkül túl fogom élni a következő sulis hetet, ez majd valamikor novemberben lesz.

Múlt hét végén kirándultunk :) Ismét Szilvásvárad volt a célállomás, Vicámék ugyanis még nem voltak ott, s mivel a korábbi időpont meghiúsult az eső miatt, így ezen a hétvégére időzítettük az eseményt :) Friss, harapni való idő volt és csodajót kirándultunk! Ez az a hely, ahova nem megy az emberrel együtt a gond, a baj, a negatív gondolatok. Ott nincs más, csak a Jelen, a Most, a madarak, a víz, az erdő... Luca kendőben rajtam, Ati saját lábán nagyok ugye szintén, s elmondhatom, hogy egy nyekk nélkül bírta Luca a 4 órás sétát. Ati közben megejtett egy-két durcihisztit, s egyszer hasra is vágta magát :) Na bumm. 

Készült egy közös családi kép is. Ilyenünk még nem volt, úgyhogy éppen ideje :))))

Igaz, Lucából nem sok látszik.. :)

Gyönyörű az erdő ilyenkor /is/... fantasztikus színek, illatok...

Bizony megéhezik az ember jártában-keltében.. még akkor is, ha előtte - közben megevett egy hátizsáknyi szendvicset, s még almát is :) Azért a füstölt pisztrángot nem lehet ilyenkor felülmúlni :) Még a legfinnyásabb cukorfalónk is kétpofira tömte magába a halat.... Én meg csak lestem, és ámultam, hogy nahhhhhhhháááááááááááát....... Atinak is bejött a pisztráng, tátogott, mint egy kis gólyafióka :)))

• Szeretnék
• - csak úgy elmenni Pestre, múzeumozni, sétálni az Andrássy úton, a Ligetben, csak úgy...
• - metrózni, mert megígértem Gergőnek...
• - találkozni néhány baráttal és ismeretlen ismerőssel
• - sétálni az Ikeában annyi időt szánva rá, amennyit csak akarok, mindent alaposan megnézni, urambocsá' megfogni, majd fagyit enni..
• - elővenni a varrógépet, s megtanulni varrni...
• -  újra időt szakítani a rajzolásra, festésre ...
• - varázsolni egy olyan szobát, ahol a kicit-kacatjaim, kincseim, gönceim vannak...

Annyi mindenről szeretnék írni, a nagyjaimról, a kiskamaszkor kínjairól, a felgyorsult világ s az atomizálódott társadalom gyerekekre gyakorolt hatásáról... , az országról ahol egyre nehezebben találom a helyemet, a dilemmáimról, a vívódásaimról, arról, hogy mennyire nincsenek már valódi értékek, nincsenek gerincek... s arról is,  hogy csokiördögök kiabálnak esténként a szekrényből, hogy csokíííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí csokíííííííííííííííííííííííííííí.

De  addig is szépen sorban az orgonasípokról :)

Luca szépen gyarapszik, konkrétan nő, mint a bolond gomba :) 1 hónap alatt hízott  közel másfél kilót, 3300ról 4720ra gömbölyödött, s nőtt 5 centit.Olyan jó kis hurkái vannak már a combjain, nem győzöm csodálni, s puszilgatni :)

S kérem szépen, okt. 7-én megkaptam első teleszájas direktnekem mosolygását, vigyorát :)))))))))) Nem lehet elmondani /vagy csak én nem tudom/, hogy micsoda földöntúli boldogság  ez .... Az ilyen pillanatokért érdemes élni. Gőgicsélni is elkezdett a hölgyemény, leginkább a pelenkázón mondja a magét a fogason lévő ruháknak, s a falra festett kerítésnek :))) Kendőzni is nagyon szeret, órákig képes szundítani abban csodában, amit Orsitól kaptunk kölcsön, s nem győzöm Neki eléggé megköszönni! Össze sem lehet hasonlítani egy ilyen pici baba hordozását ebben, a nanduval szemben. Ez egy pihe-puha álom, megkötni is sokkal könnyebb, mint a szövött kendőt. Orsi, nagyon nagyon szépen köszönöm!!!! :)

Még mindig egy kis tündér, jó kislány :) A pocakfájás napról napra enyhül, hála az egyre ügyesebb emésztőenzimeknek, adott esetben néhány korty mecsek teának /amiért egyébként nincs oda a csajszi/. Olyan kis mohó a lánykám evés terén, hogy messze felülmúlja a testvéreit :) Luca érkeztéig ismeretlen volt számomra a büfiztetés, mint olyan, a lebukott, büfizett póló, ebből most napi több darabot is kapok :) Úgyhogy most mindenhol, amerre járunk a lakásban van egy biztonsági textilpelus, plusz ami a vállamon pihen szinte konstans :) Ami az alvást illeti, általában a kiságyában teszi, vagy a kendőben, vagy mellettem. Ahogy éppen igényli. Az éjszakáink megfelelnek egy átlagos család éjszakáival, ahol egy hónapos csecsemő van. Hol alszunk, hol nem, többnyire jóval kevesebbet mint szeretnénk, s éppen csak annyit, hogy elég legyen a következő éjszakáig.

Ati

Atikám drága egy csibész lett..  Van egy halvány sejtésem, hogy vinni fogja a pálmát elevenségben :) Nem lesz ezzel baj, ha az esze is meg lesz hozzá... eddig jók vagyunk :) Szinte mindent mond már, de nem mondatokban, hanem "csak" szavakat használ, adott esetben betűket. Például Vica=É mint Évi, Gergő = Ge, tudja, s mondja, hogy Ő Ati, ismeri az állatokat, tudja melyik mit mondd, ismétli is, ismeri Mátyás királyt :))))))))) Kedvenc meséje a Lazy Town, s bár nem rajongunk a tv-ért, Vica, s Gergő is nézi, s ragaszkodnak hozzá /mert ugye a suliban is nézik, (s ha még csak ezt néznék...)/ Úgyhogy nálunk is megy a disney csatorna. Szóval Lazy Town, ami egy kisvárosban játszódik, szereplői: Sportakusz, a hős és bátor almát és répát, zöldségeket faló két lábon járó egészséges élet, aki persze veszettül sportol, s megment mindenkit aki bajba kerül, vannak a gyerekek: egy számítógépguru, egy édességmániás, egy totál egoista, egy kiscsaj, s egy Stefanie nevű lányka, Sportakusz nagy barátja. Kulcsfigura még RosszvérRobin, aki a negatív hős, totál lusta krapek, aki imádja a tortát és a semmittevést, s mindig keresztbe akar tenni Sportakusznak, persze mindig ráfázik szegény. Őszinte leszek: én is nagyon bírom ezt a mesét, s kedvencem Robin :D :D Na, de nem csak tévézik a legkisebb fiú, sőt, legkevésbé teszi ezt, imád legózni és autózni Gergővel. S kardozni is... meg puskázni.... hát igen.. van előtte példa :) Lucára még mindig nem féltékeny, szerintem már nem is lesz az... puszilgatja, simogatja, hozza neki a játékokat / a bocit pedig vinné/ s van, hogy megsértődik, hogy Luca nem veszi el a játékot, amit adna neki :D

Dacol is. Bizony. Földhöz vágja magát. Járólapon, szőnyegen, áruházban, bárhol, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt szeretné. Persze arra ügyel, hogy az esés  a burkolatnak megfelelő legyen így a járólapon kisebb elánnal csapja magát földhöz. Ügyes és okos gyerek :D Majd elfelejtettem, mindezt persze erős hanghatások is kísérik, néha a dobhártyám rezeg bele... Ilyenkor bizony minden rejtett türelem morzsát elő kell bányásznom ahhoz, hogy ne dugjam be a lurkót a zuhany alá, vagy ne ordítsak szinkront vele. Még szerencse, hogy hamar abba hagyja, ha nem szólunk hozzá, ha nem veszünk róla tudomást. De ha mondjuk dédi naiv módon szép szóval meg akarja győzni arról, hogy nem kell kiabálni, jön a tuningolt változat, amit aztán végkép nehéz bírni ép dobhártyával. De hát ezektől szép és felejthetetlen a dackorszak :) kár, hogy nem megismételhetetlen :D Azt gondolom egyébként, hogy ezek az élmények elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy a gyerek idővel túlélje a kamaszkorát, s a drágajóédesanyja/apja ne csapja agyon idő előtt. :DDD Úgyhogy edzésben vagyunk, jelentem, én már ugye sokadszorra, Atesznek ez a premier, de jól bírja :) Fontos megemlítenem, hogy drága kicsifiam nonverbális kommunikációjában már színpadi elemek is megjelennek, úgy mint a kar összefonása a mellkason, dobbantással kombinálva, száj lebiggyesztés tudatosan, szemöldök huzigálás, s sorolhatnám :) Egyszerűen imádni való a lurkó, meg kell zabálni. Mostanában felvette azt a szokást, hogy elalvás előtt, vagy ha fáradt, az ujjbegyeivel a könyökhajlatomat, vagy apjáét pisztergálja, simizi. Néha már szabályosan fáj, elég érzékeny s vékony ott a bőr.

Ami a nagyokat illeti, mindannyian tanulunk, tanuljuk egymást. Próbálom felvenni a lépést a tempóval, amilyen iramban fejlődnek, már ha ezt fejlődésnek lehet nevezni, én inkább hívnám alakulásnak, mert a fejlődés az egy abszolut pozitív dolog, s arra a jelenségre ami a gyerekekkel úgy nagy egészben történik nem mindig mondható, hogy pozitív. Na szóval  nem egyszerű ... nem egyszerű azokat az értékeket képviselni mint pl. tisztesség, becsületesség, őszinteség... Rosszul fogalmaztam, mert a képviselésével nincsen probléma, hanem azzal van a gond, látszólag ezek a tulajdonságok nyomorba és kétségbeesésbe taszítják az embert, ellentétben a lopással, csalással, ami jólétet és népszerűséget hoz. Látszólag. Mert azért nem szabad elfelejteni, hogy ami látszat, ami talmi, ami hazugságra s becstelenségre épül, az előbb vagy utóbb romba dől, s maga alá temeti a képviselőjét is. De ezt megmutatni, elmagyarázni egy 10 és egy 7 éves gyereknek.... Néha úgy érzem a személyes példa, az amit otthon lát, nem mindig tudja felvenni a versenyt a tágabb környezeti hatásokkal, mint iskola.. ahol mindenkinek van már mobilja, meg mp3asa, meg mittudoménmijeik.... Mobilt Vicám is kapott extől, s bár nem örültem neki, mert teljesen feleslegesnek tartom, hiszen a suliba nem viheti el. Tegnap megkérdezte, hogy mehet e majd tavasszal, nyáron miniszoknyába az iskolába..... Jaj Istenem, minden annyira korán történik... az előző generációnál ez a miniszoknyás, magnóbömböltetős időszak 8.-ban kezdődött... nem 4. osztályban... S ezek számukra a fontosak, de / s most a saját lányomról beszélek/ tanulni már nem akar, a leckét megcsinálni nem akarja, olvasni nem akar. Hiába szép szó, beszélgetés, mert  olyan szinten nem akar, hogy duzzogva ül az asztalnál, én pedig dühösen a saját eszköztelenségből fakadó tehetetlenségemben cseppet sem hatékony,bár hatásos,  s pedagógiailag is megkérdőjelezhető "módszerrel" "kezelem" a helyzetet: csináld meg a leckét, mert szájon váglak. Ebből kiút majd a belátás lesz, viszont kérdés, hogy mikor jut el ez a 10 éves gyerek oda, hogy belássa, rájöjjön, hogy saját magának nehezíti meg a helyzetét azzal, hogy duzzogva, utálkozva áll neki a dolgának. Egyáltalán miért vált kérdéssé, hogy meg kell e csinálni a házit??? Hogy el kell olvasni a kötelező olvasmányokat? Nem értem... s nem érti az osztályfőnök sem, akivel hosszú órákig tudnánk arról beszélgetni, hogy egyszerűen tehetetlen az ember, mert a gyerekek meg sem hallják, amit mond nekik, néznek bambán a padokból. Dolgozni nem lehet velük, haladni nem lehet velük, mert hiányos a tudásuk. S hiába minden, hiába a család konzervatív értékközvetítő hatása, egyszerűen a környezet, a kortárscsoport, a média olyan szinten befolyásol, hogy félelmetes... s az üzenet: mindent most azonnal szerezz meg, minél kevesebb erőfeszítéssel. Akinek nincs, az nem létezik .... /..... Lehet, hogy valóban át kellene gondolni az oktatás jelenlegi formáját... mert mostanában nem funkcionál..../ 

Hát köszönöm szépen, ebből nem kérek. Ami rajtam múlik, mindent megteszek annak érdekében, hogy normális, valódi értékek  mentén élő embereket neveljek a gyerekeimből.

Úgy szeretnék beleülni egy nagy tálba, tejcsoki kockák közé, köztük egy egy nugátossal, hozzá tejszínhabbal...........

Tündefül, nem kétséges... csak aztán majd ne lepődjünk meg.... ;)))))

Kis boszikám....

Az van, hogy felesleges időm nem sok... Bár Luca alapvetően egy kis angyal, azért mégis éppen hogy csak elég a nap 24 órája :) Valamint ismét nagyon szeretnék egy naaaaaaaaaaaagy családi házat.....

ahogy állnak most az anyagi dolgaink, mert hogy lévén közalkalmazottak szolidarítunk kishazánkat érintő megszorítások tekintetében, nem úgy néz ki, hogy a tervezett építkezés a közel jövőben manifesztálódik....

Na, szóval az van, hogy napjaink meglehetősen rapszodikusan telnek... egy nap nyugis, ezt követi egy szintén nyugis éjszaka / feltéve, ha Ati nem ébred fel a foga miatt, gyanítjuk, hogy az egyik hátsó őrlő elindult/ aztán a következő nap már nyűglődős és jobbára ölben lévős.... az éjszaka pedig sokszor ébredős, és 3 körül sejhajcipelős....

Már említettem, hogy pocakfájunk.... odafigyelek, hogy mit eszem, semmi kás, semmi puffasztó, s Luca születése óta nincs tej /Ati pocakja az általam fogyasztott tejtől fájt nagyon... szóval a leckét megtanultam/ Tehát konkrét oka ételileg nincsen a fájdalomnak, mégis minden pelusba rotyogtatást hascsikarás előz meg, s ugyanez a büfinél is befigyel. Remélem pár hét múlva már lesz annyi enzim Lucapocakban, hogy gond nélkül veszi a táplálkozással járó megpróbáltatásokat... Addig infacol s Mecsek tea kombózunk, továbbá sejhaj cipelünk és pocaksimogatunk :) Egyébként szépen kerekedik a kisasszony, s ha nem fáj a pocak, s a napi alvás adag is meg volt, akkor bizony éberen figyel, nézelődik, már követi a tárgyakat,s persze bennünket is a tekintetével /ha elég közel vagyunk :D/ , Abociért pedig nyúl is a csajszi :))))))))) Abocival lehet, hogy lesznek még problémák, illetve nem vele, hanem miatta, mert Ati is kiszúrta magának,s olykor, olykor bizony megszerzi magának...

A napok telnek, még nem kaptam/kaptunk agybajt, egyelőre jól vettük az akadályokat... ebéd is van mindig mire a nagyok megjönnek, Vicám nagy örömére.... iszonyú finnyás a csaj, képes órákat nyammogni a kaja felett, amitől szívem szerint kitépném szálanként a hajamat, mert elmondani nem tudom mennyire fel tud húzni a kajához való hozzáállása.... 

Ami egyelőre problémát jelent, az a programok olyan összehangolása, hogy lehetőség szerint minden gyerek itthon, minden gyerek ébren, s minden gyerek menetkész állapotban legyen... na, ilyen heti egy alkalom van...... Remélem ezt is kitanuljuk idővel, mert így elég gázos lesz a négyfalszindróma....

Atesz hétfőn már dolgozik.... ajajajjjjjj..... 

Csak címszavakban.... Hála Atinak, az eddig megírtak egy kattintásra eltűntek... lehet informatikai guru lesz a srácból....

Szóval először is elnézéseteket kérem, de egyszerűen nem tudok reagálni minden kommentre... nagyon szépen köszönöm a reagálásokat, a szép szavakat... Az új olvasókat, vagy a zugból előbújtakat pedig sok szeretettel üdvözlöm nálunk :)

Mi szépen lassan, de annál biztosabban haladunk a mélyvíz felé... Az anyu vasárnap hazaugrott 3 napra, ki is lehetett tenni a táblát a hétfő-kedd-szerda trióra, hogy  CSAK ÚSZÓKNAK. Jelentem túléltük :) Kicsit megnehezítettük saját magunk dolgát, illetve az én dolgomat, ugyanis a nagyok már nem esznek a suliban, Vicám ugyanis evésileg éppen a fujjogós korszakát éli, s minden undorító és hányingeres ami nem szénhidrát és cukros... Ezért aztán a suliban sem vitte túlzásba az evést, s még nagyon nagyon finoman fogalmaztam... s ciki, nem ciki, ezt nem engedhetjük meg magunknak, hogy súlyos ezresek landoljanak a kukában.... Tehát itthon esznek. A mindennapi főzés nem jelent gondot, hisz eddig is főztem naponta, a csavar ott van, hogy délután egyre azért el kell készülnie mindennek. Csak hogy még egy csavar is legyen a buliban, Luca pocakja harcol az enzimekkel, az enzimek pedig a tejcsivel, s ennek bizony gyakran fájdalmas sírás a vége... minden tele pelusért, s böfiért nagyon meg kell küzdeni...Én már nagyon kímélő étrenden vagyok, nincs hagyma, tej, K betűsek, fűszeresek, hüvelyesek s társai.. Úgyhogy Lucám két napra ölbebaba lett, s meglehetősen gyakran, akár 20-30 percenként is csatlakozott a cickókra, hiszen tudjuk, a szopi élelemforrás, fájdalomcsillapító, relaxációs eszköz, altató és még mennyi mennyi minden... Tegnap pedig előkerült a nandu kendő, bele Luca, s átdurmolta a délelőttöt, miközben az anyja megfőzte az ebédet, kitakarította a konyhát és tette a rutin dolgokat.. Délután pedig Atesz hozott infacol-t, s ennek köszönhetően e, vagy a csillagok állása az ok, de Luca délután is és éjszaka is nyugodtan aludt, nem voltak fájdalmas sírások...

Éjszaka általában 4 óránként ébred, ha nem kínozza a pocak... ha igen akkor akár óránként is riadó van, s ilyenkor fogom a kis sejhaját kicsi csomagomnak, aki mellettem alszik egyelőre, s lehet, hogy kettelőre is ,s átkómázom magunkat a nappaliba, mert különben Ati is felébred a fájdalmas sírásra, s két síró csemete hajnali két-három órakor már túl sok a jóból egyszerre... 

Délután tanulás a programm, kezemben Luca, Ati cirkálóként el-vissza nappali-konyha-gyerekszoba-háló-erkély kombót lefutva hol megjelenik, hol eltűnik, miközben csináljuk a leckét, vagy tanulunk a nagyokkal... akik persze utálják az egészet.. mármint a tanulást. Minden más fontosabb, Vicánál pl a telefon /ex vette neki, én még korainak tartom/, Gergőnél meg úgy általában a játék....Így aztán, van, hogy vért izzadósra sikerül egy egy feladat...

Nem unatkozunk....

Most, hogy így teljes a létszám, s Luca is magamon kívül van, kissé.. hogy is mondjam... "pörgősebbnek" tűnnek a napok... nehéz megfogalmazni az érzést, de minden pillanat és perc teljes.. Minden benne van, ami csak benne lehet, érzések, illatok, rezgések... kitöltjük minden egyes szegletét minden egyes órának. Jelen vagyunk térben és időben :) és ez nagyon nagyon tetszik, fantasztikus érzés, feltölt. Jól érzem magam a bőrömben, jó itt lenni, velük lenni.... 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem aggódtam Ati miatt, hogyan fog reagálni arra, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnt az anyja... hogy mennyire fog keresni, sírni fog e, vagy hisztis lesz e az alatt az idő alatt, míg nem vagyok otthon... Hogy mit fog szólni, ha hazamegyünk.. haragszik e majd rám, hogy eltűntem, szóba áll e majd velem, vagy nem, attól félvén, hogy ismét bármelyik pillanatban láthatatlanná válok.... Míg kórházban voltam folyamatosan kérdeztem Ateszt, hogy bírja Ati, a gyerkőcök. A nagyok miatt nem aggódtam ők tisztában vannak a miértekkel és hogyanokkal, de Ati... szóval Ati keresett persze, de mondták neki, hogy majd jövök, s elfogadta ezt. Hisztisebb sem volt, mint előtte, úgyhogy megnyugodtam, nincs baj /bár kaptam egy telefont, hogy vagyok, nem vagyok e sírós és depis és stb, amit nem is értettem, mondtam, hogy jól vagyok köszönöm, s kezdi mesélni,  mennyire keres Ati, s minden csengetésre és ajtónyitásra egyből mondja, hogy Anya, Anya, ami rendesen felzaklatott s bőgve szoptattam Lucát, s hívó fél nem értette, hogy mi a problémám a mesélésével, mikor ő csak elmondta, hogy mi van, s nem csak Atinak hiányzom, de a nagyoknak is... akkor mondtam neki, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, h keres a fiam, csak ennyire részletesen hallani már fizikai fájdalommal jár... s míg a nagyok tudják, hogy haza megyek, Ati csak azt tudja, hogy eddig volt anyja, s most már nincs.. neki az, hogy holnap jön, vagy hétfőn, semmit nem jelent, mivel az idő fogalmával egy másfél éves gyerek nincs tisztában... Nem értette.... /

A hazajövetel miatt is volt bennem egy kicsi félsz... s úgy csináltuk, hogy én jöttem be először a lakásba, hogy Ati ne egyből a tesóval a kezemben lásson meg, s Atesz hozta Lucát a hordozóban mögöttem. A nagytalálkozás végül csúszott, ember tervez, Isten meg végzi ugye a dolgát, nem is rosszul, mert Ati, az én drága csöppnagyfiam éppen aludt, a nagyok még a suliban voltak... Hááááááááááááát..... mikor letérdeltem az ágya mellé, elkezdtem sírni.. nem is tudom miért... olyan szép volt, olyan angyali, ahogy aludt... s én mérges voltam magamra, hogy itthon kellett hagynom, hogy hiányoztam neki... 

Aztán Luca felébredt, így jött a kezembe, s Murphy után szabadon persze Ati is felkelt, s naná h a szépen kigondolt tesó nélküli találkozásból tesós lett :) Először csak nézett Atikám, nézett, talán nem is gondolta, hogy ébren van már... persze nem hitte el, hogy otthon vagyok. Először nem állt szóba velem, Apa nyakába mászott, konstatálta, hogy Baba. Aztán szépen visszatért minden a szokásos kerékvágásba, nem erőltettem Atit, nem sürgettem, s így kb másfél-két óra múlva, már jött az ölembe, Lucát simogatta, puszilta :) Ez azóta is meg van, hála az Égnek nagyon szereti a hugit, aki még "csak" Baba, de ha ébren van, akkor muszáj odabújni hozzá, simogatni, puszilgatni , hangos Cia!!-val köszönteni :) Egyelőre féltékenységnek nyoma sincs, hála az Égnek.... Azért persze fokozott a figyelem, vagy Lucát, vagy Atit szinte 24 órában, nehogy legkisebb lánykámnak ez a nagy szeretgetés fájdalmat okozzon ;) Pelenkázásnál mindig ott van segít, van egy széke, s arra állva adja törlőkendőt s társait :)))) Annyi változás történt a viselkedésében Atinak, hogy pár napig hisztisebb, sírósabb volt, mára ez is rendeződni látszik. A nagyok persze szinte meg sem érezték, hogy új családtag érkezett, nagyban nem befolyásolja napjaikat. Természetesen Luca is elnyerte a kiskedvenc címet Ati mellett, de a napi 2-3 "had fogjam egy kicsit" kéréstől eltekintve nem nagyon foglalkoznak a hugival.

Vica s Gergő idejét javarészt a tanulás tölti ki, hiába a nyár alatti ismétlés, azért valahogy a szeptember minden eszüket elvette, legalábbis nagyon jól titkolják, hogy az előző tanévet szorgalmasan végigjárták az iskolában :) Szóval van velük nyűg elég, kész szerencse, hogy Anyu itt van, ő tanul velük, félelmetes nagy segítség, főz is, vasal is :) Atesz is itthon van, s marad egészen szeptember végéig, úgyhogy élem az úrinők életét, annyira óv és véd, hogy még lehajolnom sem szabad /persze én rosszalkodom ;) / semmi más dolgom nincs, mint a két kicsivel való foglalkozás :) Persze nem is bánom.... :DDDD

Luca csudajó kislány, egy igazi kis angyal, bár lehet hogy ezt most így szépen elkiabáltam, de az első naptól eltekintve eszik és alszik, általában 3-4 órákat. Napközben. :) Nézelődik is, le sem tagadhatja, hogy Nőből van, sokkal érdeklődőbb, mint Ati volt ennyi idősen. A pelenkázó fölé festett boci és társai nagy kedvenc már most :))))Éjszaka azért aktívabb a szentem, gyakrabban van szüksége Anya érintésére, a szopikra.  Fürdeni úgy néz ki, hogy egyelőre szeret :))) kipróbáltuk a csapos módon való fürdést, s Lucánál nagyon bejön a mosdókagyló, mint fürdőkád :))) Tegnap megtalálta a hüvelykujját is, s a nagy cuppogásban majdnem elaludt fürdés közben :)) 

Egyébként kádunk is van :D

Szóval így telnek első napjaink, mint hatosfogat....

Közben el nézem a legkisebbet, hogy milyen nagyon csöpp, mennyire törékeny és végtelenül kiszolgáltatott.... ilyenkor mindig összeszorul a torkom... s legszívesebben fognám az egész  csipet-csapatot, s elköltöznék velük egy tanyára, ahova semmi gonoszság, semmi kicsinyesség, kapzsiság nem férhet a még tiszta lelkükhöz.....

Az úgy volt, hogy reggeltől rohangáltunk, nagy bevásárlás, egy kis ez, egy kis az.... Egész nap fájdogáltam, de mindenféle rendszer nélkül, s elég lájtosan. Az, hogy az előre kigondolt, vagy ráérzettnek gondolt dátum, a szept. 3. Luca születésének napja lesz, az már elég valószínűtlennek látszott. Hangulatilag elég labilis voltam, de ez szerda óta jellemzőm, úgyhogy ebben semmi meglepő nem volt.Atesz is feszült volt már pár napja, izgult, agyalt, gondolkodott, hogyan lesz, miként lesz, itthon lesz e, ha Luca elindul, szóval zajlottak a lelki tusák és a napi rutinok. Délután a fórumot olvasgatva, s a babák képét nézegetve kinyilatkoztattam a csajoknak, hogy én ma szülök és punktum. ;) Estefelé már gyanús volt, hogy a fájdogálások stabilan részét képezik az egész napnak, s gyanús volt a szótlanságom is, elkezdtem befelé figyelni, a külvilág csak szűrve ért el a tudatom egy részéig. Atesz elment futni, megkérdezte, hogy minden rendben van e, mehet e, s nyugodt szívvel küldtem el, hogy még repetázhat is a körökből, ha jól esik. Este 7 óra körül rendszereződni látszottak a fájdogálások 15-20 percenként jelentkeztek.Közben zajlott az esti rutin, Ati fürdetés, nagyok fürdése, vacsora, fogmosás ésatöbbi ésatöbbi. Atesz is befutott,mondtam neki, jó hogy megjöttél :) Persze egyből tudta, hogy esemény van. Onnantól aztán le sem vette rólam a szemét, legalábbis fél szemmel mindig figyelt :)

Este 8 óra körül a fájások 5 percesek lettek, néha egy egy 10 perces, vagy 2 percessel tarkítva,  engem kissé elbizonytalanítva, s kissé megijesztve, hogy jesszusatyaégmileszittmindjárt.. Atesz a fülembe suttogta, hogy babaillatom van... remegő hangon kérdeztem vissza, hogy tényleg?? közben tudtam, hogy igen, mert éreztem én is... Atesz letusolt, engedett nekem fürdővizet.. Fél 9kor elvonultam fürdeni, jó finom, meleg vízben ejtőztem vagy 20 percet. Alig hogy kiszálltam, jött a következő összehúzódás. Na, gondoltam most már biztos, hogy Kisasszonyka valamit szeretne... Bevallom őszintén, a sírás kerülgetett... Részben a gyerekek miatt, hogy itt kell őket hagynom, nem akartam, minden porcikám ellenkezett...Főleg Ati miatt, hogy mit fog érezni, mikor felébred, s nincs itt az anyukája, aki eddig mindig mellette volt... Kicsi fiam szépen le is radarozta, hogy készül valami, nagyon nyugtalan volt, nehezen akart elaludni... Összeszorult a torkom Luca miatt is, hogy minden rendben lesz e, a tudat, hogy hamarosan még egy csöppség életéért és boldogságáért  vagyok/vagyunk felelősek, s amiatt is, hogy immár végképp átadtam az irányítást a Nagyfőnöknek...

Fél 10 körül felhívtuk a kórházat, hogy helyzetjelentsünk, s a szülésznő javaslatára, mondván: negyedik baba villámgyorsan is jöhet, szépen bevonultunk a kórházba. Portás néni kedvesen fogadott, jött a szülésznő, bekísért a vizsgálóba. Atesz addig szépen helyet foglalt a sokszor koptatott székek egyikén. A vizságlóban átöltözés kincstári hálóingbe, adatfelvétel első felvonás, vizsgálóra felfekvés szívhangnézéshez első felvonás. Luca szívhangját alig találta meg a szülésznő, annyira lent volt a szeméremcsontnál, meg is jegyezte, hogy ebből bizony baba lesz... Megjött a rezidens ....

Fiatal srác. Megkérdezte, mi a panaszom. Néztem rá hülyén, s közöltem, hogy panaszom semmi sincs, nagyon jól vagyok köszönöm, rendszeres méhösszehúzódásaim vannak. Visszafekvés a vizsgálóra. Diagnózisa: alig egy ujjnyi nyitott méhszáj. Szülésznővel összenéztünk... ???? khm....Ám legyen. :DDD

vizsgálóról lemásztam, az 5 perceseim továbbra is stabilan társamul szegődtek, s már remegős hangúak lettek. Adatfelvétel második felvonás immár rezidens kollégával. Sablon kérdések, sablon válaszok, mígnem megkérdezi: 

- Fájások továbbra is vannak?

- Igen, épp most is van egy.

Szemöldök felhúzva néz rám, s megjegyzi: - nem fájhatnak akkor azok annyira..

Szintén felhúztam a szemöldököm, s ironikus hangon visszakérdeztem:- Valóban? 

20fillér leesett a srácnak, fül-farok behúzva, s próbál magyarázkodni: - nem így szoktak viselkedni 5 perceseknél. Mondom elnézést, hogy nem jajjogok, de becsszóra majd igyekszem......

Engedélyt kaptam eltávozni a szülőszobára, útközben a folyosón kimorogtam magam Atesznak és a portásnőnek, hogy a férfi nem némely képviselője mennyire tisztában van a szülés folyamatával, a közben folyó érzesekkel, stb...  Atesz a szülőszobára még nem jöhetett be,  xedik adatfelvétel, ctg-s megfigyelés és előkészítés, ez a rutin, csak ezek megtörténte után jöhet az aggódó Apuka a Párja közelébe. Adatfelvétel közben megbeszéltük a rezidens semmihez sem fogható báját és szülés tapasztalatait, továbbá előre bocsátottam, hogy ha ne adj isten az összehúzódások megszűnnének / mint Atinál/ nem vagyok hajlandó a patológiára beköltözni, hanem saját felelősségre vonulok haza. Kicsit furán néztek, de aztán a 3 gyerkőc említése meggyőzni látszott őket, majd kaptam egy helyre kis ágyat két paraván között. Felfekvés, ctg, rilex. Közben Atesszal sms-s parti, nem maradhatott bent az épületben,mivel osztálynak minősül / éppen ezért gyerekkel sem lehet menni vizsgálatokra, mivel gyerkőc nem lehet az osztályon/  kiment a kocsiba várakozni. Nem igazán örültem a hírnek. A ctg stabil 5 perces összehúzódásokat mutatott, szép íveseket, tudtam, hogy ezek már nem fognak elmúlni. Közben az egyik paraván mögött megszületett egy kisfiú.... ahogy felsírt, én is elsírtam magam... Annyira magasztos pillanatok ezek... felemelő, és félelmetes súlya van...

Közben jön a szülésznő, megvizsgál ő is, leellenőrzi a rezidenst, összekacsintunk. Bő két ujjnyi. Nincs hozzáfűzni valóm... Ctg megy, Luca szívhangja a fülemben, sms Atesszal, múlik az idő. Fájások stabilak, erősődnek, de nem sűrűsödnek. Előkészítenek.

Hajnali 1 óra után befut az orvosom. Teljesen megnyugodtam, most már biztosan minden a legnagyobb rendben lesz, a rezidens sem fogja megmagyarázni a tolófájásoknál, hogy székrekedésem van csupán. Doki jön, mosolyog, mintha nem is hajnal lenne. Megvizsgál 3 ujjnyi, alakulunk szépen. Burokrepesztés lesz. Most már tényleg nincs visszaút. Maga a repesztés nem fáj, amit érzek az az, hogy Doki fogja Luca fejét, szülésznő nyomja le a popsiját, nehogy a zsinór előre essen. Elönt a víz, kellemes meleg, tiszta. Atesz készülődhet befelé, mondja a szülésznő, s szabadkozva kérdezi, hogy van e nála pénz és papucs, mert a steril ruháért 3ezret kell fizetni, s papucs is kötelező. Hát papucs az nincs, futás érte haza.. Közben a mellettem lévő ágyra hoznak egy kismamát, folyamatosan jajjgat, hogy belehal, nem bírja ki, nagyon fáj, szedjék ki.... A rezidens jutott eszembe...Közben a szülőszobán teltház kezd lenni, jön egy császáros, két vajúdó, egy indításos... A szülésznők rohangálnak, egy pillanat nyugi nincsen. Alapzajnak pedig ott a mellettem lévő anyuka s a folyamtos nővérkenéni kéremjei... Zavarni még nem zavar, várom az összehúzódásokat, Lucával beszélgetek, hogy én segítek neki, Ő segít nekem, s nagyon jó csapat vagyunk, leszünk, gyorsan megoldjuk.Közben Atesz befut, hozott két nagyMilkát is a szülésznőknek, kell az energia ;) Jól áll neki a kék... Leül mellém, aggódva néz, kérdez hogy vagyok... vigyorgok mint tejbetök /mint Atinál/ örülök a fájásoknak, örülök, hogy egyre jobban érzem őket. Negyed 3 körül kapok egy oxitocin koktélt.. Huh... előre látom sorsomat, hamarosan nem lesz már vigyorgás ...  Fájások jönnek, erősödnek, lazítani kell, átengedni magamon... Atesz fogja a kezem, isteni hűvös az érintése.....Szülésznő lelkemre köti, bármilyen kis nyomásingert is érzek azonnal szóljak, mert ha a többi gyerkőc is gyorsan meglett, akkor Luca sem fog lustizni... Rendben, szólok, hamar megszületett mindegyik... 

2:45kor érzem, hogy kezdődik... Timit hívom, de nem hallja... Atesz ugrana, de nem engedem, mindenhol kismama, nem mászkálhat, maradjon veszteg... De megint jön az inger, most már erősebb, kezdek pánikba esni, kiáltok már, hangosan, Timi is meghallja rohan, mondja, hogy lélegezzem el a fájást, szétszedi az ágyat, de nem tudom ellélegezni, nem tudom visszatartani, pánikba esek, Doki is itt van, hallom, hogy szól, MOST, s végre kint a feje, s szinte azonnal jön a következő, s kint van Luca... Szülésznő felemeli, "Gyere Ribizli" s mutatja nekem a lányomat...

Csupa magzatmáz, gyönyörű kicsi baba...pocakra kerül, ismerkedünk.. Atesz elvágja a zsinórt, Luca pedig egy eddig láthatatlan csecsemős kezébe kerül, s már viszi is. Hova viszi??? kérem számon, s közlöm hogy mellre szeretném tenni a lányomat. Igéretet kapok, hogy pár percen belül megkapom. /grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr/ Morgok két sort, s közben várjuk a lepény megszületését, szépen megérkezik az is... nem túl szép látvány, de kit érdekel, ha funkcióját tekintve tökéletesen működik. Következik a varrás... nem csalódtam ... fájt, pedig érzéstelenített, de kapaszkodtam Atesz kezébe körömmel, lihegtem a bökéseket, húzásokat, most már mérgesített a szomszéd kismama kárálása, közöltem vele, hogy nekem is fáj, s vártam, mint a messiást, hogy mikor lesz már vége....már csak pár öltés, mondták, de közben megint eltelt két örökkévalóság.... Doki rámszólt, hogy ne menjek már el, mert így félre talál bökni, s akkor kétszer kell majd a korrigálással együtt, szóval igyekeztem veszteg maradni, bár legszívesebben elfutottam volna. 

A hímzés végeztével végre visszakaptam Lucát is... Végre a hasamon van,végre foghatom, szagolhatom, valami semmihez sem fogható illata van egy alig pár perces újszülöttnek... maga a csoda... Végre szopi, s nem csak úgy cumizik, szabályosan nyelt kettőt hármat a kolosztrumból, én pedig büszke voltam... Atesz is dagadt a büszkeségtől, gyönyörködött bennünk, a lányában, a takarítónőt felvilágosította, hogy saját Istennője van, s nála boldogabb s szerencsésebb ember a világon nincsen..

Nagyon szépen köszönöm, köszönjük a drukkokat és a jó kívánságokat :) Ismét jót sírdogáltam :)))

Itthon vagyunk, jól vagyunk és minden kerek :) 

szüléstörténet egy kicsit később...

:) 

Olyan nagyon boldog vagyok!!!! :D :D 

Kisebb lemaradást pótolva...

Szeptember 3. -án estefelé Párom érdeklődött, nem akarok-e letusolni, majd Neki is engedni vizet. Először csak néztem, mint az a bizonyos ifjú állat az új kapura, majd leesett a tantusz- meg az állam. :) -lehet mégis bejön az előre megbeszélt dátum ??? 

Szóval, gyerekek elrendezve, Anyósom tartja a frontot, fél tíz után indulás a kórházba.

Fiatal fehér ruhás srác vizsgálódna...itt nem lesz ma baba, és különben sem fájhat annyira, hisz "nem is látszik"... gondolom értett hozzá annyira, mint a portás a kapunál.

Osztályra felvétel, irány a szülőszoba megfigyelésre.

Anya az ágyon, én a kocsiban. Egy óra múlva sms, CTG, fájások 5 precesek, erősödnek, rendszeresek, tapasztalt doki bácsi véleménye: bő két ujjnyi...Kezd kényelmetlenné válni az amerikai álomra tervezett ülés...

Tizenegy órakor üzenet- aludjak egy kicsit,még nem mehetek be. Hát... aki ilyenkor aludni tud, az maximum a bombaszakértő 20-as pulzussal...

Fél egy: "hamarosan előkészítenek, fájások rendszeresek sűrűsödnek"

Na, ekkor már az az autó, melyben lazán levezetek 7- 800 km-t teljesen elviselhetetlenné vált...

Főorvosunk befutott, parkolói parola, majd Ő be, én "csak nyugodtan"...hát... esküszöm, nem tudom mikor voltam idegesebb- mikor máson kell segíteni, vagy ott kell állnom, és semmi, de az ég világom semmi közöm nincs a történésekhez.

Fél kettő: haza pénzért, nem tudnak visszaadni- megszorítások és társai. Egyszer használatos kórházi ruhát kell vásárolni mostanában, ha az ember fia jelen szeretne lenni e jeles eseménynél.

Visszaérve  kopogás az ajtón, öltözés a kincstáriba, majd be azon az ajtón, ahol egyben más senki sem jön ki a kismamák közül. Szülőszoba tele, szülésznők búgócsiga jelleggel pörögnek, Szomszéd ágyon nemzetiségi kismama jajgat, közben csörög a "népi" zenéjén mulatozó nem lehalkított telefonja... gondoltam jó sport a baseball...

Szóval, Páromon ott a CTG, félig ülve vár, mosoly az arcán...legszebb a Világon. :)

Beszélgetünk, töltjük az időt. Jön a Doki, a szülésznőtől kér 0,4 oxitocint... Fél három körül  már lazítania kell az összehúzódások között, 02.45. :"azt hiszem kezdődik". Szülésznőért kiáltás, de a szülőszoba másik végében két szülés is megy egy időben.- kezdődő telehold, front és még ki tudja mi az Ég...

Befut a szülésznő, megjelenik Doki, ágy szétszed, összeszokott csapat dolgozik. Utolsó fájások. "Nem tudom visszatartani!" -de igen, egy kicsit még igen...szülésznő helyezkedik, Doki elfoglalja helyét, én még mindíg csak próbálnék segíteni, de ez az a hely, ahol a férfiember nem tud mit tenni legfeljebb a kezét fogni- hát ezt teszem és bíztatom. Most, Krisztina!- Így a Doki, a szülésznő pedig a második nyomás után felemeli Lucát... 2 óra 55 perc.

Innen az események lelassulnak, befejező történések zajlanak. Kedvesem most átkozza orvosunk precízitását- a gátvarrásnál szörnyűbb dolog nem sok létezik e világon.

Ezt is túlélve a visszahozta csecsemős nővér Lucát immáron felöltöztetve. Öt órakor elvitte, kezdődik a reggeli protokoll.. a két órás őrzés után osztályra menet, majd elhelyezkedés utáni pihenés, és hozták vissza Lucát immáron véglegesen. :) Az első napi ismerkedés után az éjt is nappallá tette a Kisasszony- úgy megtetszett Neki a cickó, nem is engedte el reggelig. Egyenlőre itt tartunk.

Attila

Este7 óta fájok, fürdés meg volt, nem múltak, 5 percezek...

Atesz szerint babaillatom van... ;)

 Lassan indulunk a kórházba.

Azt írja a horoszpók, hogy a szűz jegyű gyermeknek meg van a maga ritmusa, amihez ragaszkodik, ne siettessük. Konkrétan így:

Csecsemő: Szereti, ha békén hagyják. Nagyon finoman kell kifürkészni az érzéseit, és kitalálni a vágyait. Ha akarja, nagyon jól meg tudja értetni magát. Csak ne siettessük; saját ritmusa van. A Szűz-baba kedveli a kényelmes, nyugodt alvási és étkezési körülményeket. Boldogságigénye óriási.

Ez kérem mindent megmagyaráz.... 

Pedig már nagyon várja idekint a Kisasszonyt mindenki, Vica naponta többször veszi "kezelésbe" a pocakot, van, hogy szabályosan kis/nagy párnának használja, s igyekszik meggyőzni Lucát arról, hogy kívül tágasabb. Nem is értem, hogy eddig miért nem járt sikerrel, mert dumája aaaaz van... Gergő azért távolságtartóbb, de bátortalanul tőle is kap néhány simit a csajszi.... Ati pedig nem vacakol, könyökkel, rámászással és társaival, a meggyőzés általa hatékonyabb módját választotta. Bár az is lehet, hogy nem kifelé csalogatja :DDD 

Anyám naponta megkérdezi, hogy na mi van... szülök e...  Ilyenkor megtapogatom a pocakot, megnézem ott van e még, s közlöm, hogy

öööööööööööööö..... asszem nem... Szerinted?

Kedden megviccelt a legkisebb csaj, már azt hittem, hogy de, aztán kiderült, hogy mégsem. Hajnali kettőkor szépen megérkeztek az első sziszegős fájások, nagykönyv szerint, felülről érkezve préselték golyóba a pocakot, szépen kitartottak fél-1 percig, majd lazít. 20 perc múlva ismét. El is kezdtek sűrűsödni, átváltottak 10 percesekre. Már gondolkodtam, hogy mikor is riasszam Ateszt /szolgálatban volt/  jött a szokásos /hehehehe/ majd fél óra múlva, .. na majd még fél óra múlva. Aztán 4:15 perckor megtörtént az utolsó 10 perces fájás, s több nem jött. Helyette Ati ébredt fel, s kérezkedett be hozzám, aminek eredménye az lett, hogy kaptam pár vese rúgást is, így az éjszakám, mondhatni meglehetősen eseménydúsan telt el. 

A szerdai napom meglehetősen rossz hangulatban zajlott, feszült, ideges, bőgős, befordult, aszociális és nemes egyszerűséggel bunkó voltam. A kórházban jelenésünk volt délelőtt ctg-n, ez a látogatás még kellett a nap koronájához, hála a portásnak. Aki magát simán  felsőbb Hatalomnak, de minimum AtyaÚrIstennek képzelvén magát egyszerűen úgy gondolta, hogy 

•  köze van ahhoz, h miért keresem én a dokimat
•  meg van e beszélve,
•  hogy hívnak
•  szerinte az ambulancián is el tudom ezt intézni
•  tudni akarja, h  konkrétan mi a problémám 
• mindezek után inkább nem hívná a dokimat, de ha ragaszkodom hozzá..

Na a jó édeset... Rossz ellenreakciót választottam, mert a fanyar iróniához nem volt elég pallérozott... Úgyhogy ha legközelebb is kikapom, akkor megkapja csőstől... 

azt nem is kell mondanom, h az ambulancián nem értették, hogy miért nem a dokimmal konzultálok, mikor itt van. Elmeséltem a portás sztorit....Egyébként is tele a hócipőm a kórházzal, iszonyú sokan vannak, hangosak, zsizsikesek, állandó nyüzsi van, a nagy többség idegesen vibrál s ezt én annyira nem tudom elviselni.... Megnéztem volna a reakciót, ha elüvöltöm magam a folyosón, hogy csend legyen!!!!!!!! Nem akarok már többet menni vizsgálatokra, meg egyébként is...

Na, szóval a tegnapi nap egyenlő volt a katasztrófával, nagyon nagyon elegem volt már estére és úgy általában. 

Anyósom is befutott tegnap, mikor meglátott lemerevedett, s szinte tátott szájjal közölte, hogy: Úristen, Te mindjárt szülsz!

Na, szóval, mint kiderült, dagad a szám, torzul a bukóm.
Meg is néztem Lucát az ágyában, h hátha csak én nem vettem észre, h mindjárt megszültem lassan már egy hete....

Nem csak a szám dagad, hanem az ujjaim is jobban hasonlítanak egy védőgázasteszkógazdaságos virslicsomaghoz, mint ujjakhoz... Szinte egész nap vannak fájások,kábé fele-fele arányban a sziszegősek és a lájtosak... némelyiknél, ha éppen menet közben kap el, meg kell állnom, mert fájni is és menni is már meghaladja a képességeimet.Hüvelytájékon szúr,feszít, hasogat, remélem eredménye is van, s szépen tágul az , aminek tágulnia kell, s X. napon négy ujjnyival futunk neki a reggelnek még itthon, s napközben produkálunk egy villámszülést a kórházban.

Az a helyzet, hogy semmi helyzet nincsen, illetve fejvégű helyzet max. Nekem meg kényelmetlen helyzet, főleg éjszakánként. Ülve, jobban mondva, félülve alszom, mert az a bizonyos tájéka habtestemnek meglehetősen fájós az utóbbi időben. S így még elviselhető.  A derekamnak nem annyira, de fel lehet fogni haszonáldozatnak, így legalább addig alszom, amíg fel nem akarok kelni pisilni,igaz utána egy órás sziszegés és csendes jajjogás csak amúgy banyásan kezdődik, de  egyébként pedig egyáltalán nem tudnék elaludni a fájdalomtól. 

Mindezzel együtt  teljesen jól elvagyok a pocakommal, szeretem ezt az izgalmas, felfokozott várakozást, elképzelni, hogy milyen lesz a kis pofija, a talpacskája lesz e akkora mint az én kisujjam, lesz e haja... milyen lesz a szülés, hogy fog elindulni? Elfolyik e a víz, vagy fájásokkal futunk neki a nagy eseménynek... Szóval ezek nagyon jó kis dolgok, amolyan karácsonyváró, adventes időszakhoz tudnám hasonlítani... 

Na, de nem is én lennék, ha csak ez az oldala lenne a 38. hetemnek... Rendelkezem ugyebár egy elsimult méhnyakkal, egy nyitott külső, középső és belső méhszájjal, egy 3. fokban érett lepénnyel, egy leesett pocakkal./Torzult fejet nem említek, szerintem már x hete ilyenem van/. Ami minden szakirodalom szerint már beindult, vaaaaaaaaaagy hamarosan beinduló szülést feltételez. Namármost ez a hamarosan meglehetősen eltérő egyénenként ezek szerint. Igaz, azt is mondják, hogy a idő relatív, na de ennyire??? :D :D :D Lassan már egy hete mindenperces kismamának számítok :DDDDD Nem is tudom, ez azért frusztráló egy kicsit... hogy bármikor történhet bármi, erre semmikor nem történik semmi :) Drága babám, én Ikrek vagyok, hát nincs rám tekintettel senki? :DDDD Lehet sokkal jobb lenne nem nyílva lenni, mondjuk 2es lepénnyel vigéckedni, hogy aztán egyszer csak bumm, s irány a szülőszoba, mint így, hogy folyamatos bumm, aztán szülőszoba még a holdban :) 

Felvetődik a kérdés minden utolsó hetes várandósságát taposó kismamánál, hogyan indítsuk be a szülést természetesen, meg házilag.. Vannak ugye praktikák, bábakoktélok, miegymás. Na most a bábakoktéloktól eltekintenék. Maradjunk a többinél.

Szex: a legkellemesebb szülést generáló tevékenység :) Az orgazmus, mármint a kismamáé oxitocint termel, ami beindít/hatja/ a fájásokat, a spermában pedig méhszájérlelő hormon van, ami a méhszáj felpuhulását segíti elő. 

Van továbbá ugye a takarítás ezerrel, meg a szőnyegsikálás ahogy nagyanyáink végezték, négykézlábgyökérkefe, igaz így tutira tiszta is lesz, aztán ablakpuccen, szekrénysika és társai. Mind mind bevállt módszer, ha...

ha a lurkó a pocakban is úgy gondolja, hogy itt az ideje megnézni a Zanyát és a Zapát, na meg a tesókat és a kecót, amit a jó édes anyja annyit sikált és takarított :) Mert egyébként hiába bármilyen praktika, koktél, kutyafüle és még plébánia, a babák akkor születnek, amikor Ők szeretnének :)

Egyébként ez nagy lecke ám korunk emancipált nőinek /már amelyik babát vár, ugyanis az, hogy semmiféle befolyása nincs az embernek/ anyukának arra, hogy mikor mi történjen, hogy egyáltalán nem tőle függ és rajta múlik, hogy a baba mikor indul neki a nagy Felfedezésnek, ez azért elég kemény feladat és tapasztalás. :) 

namost csendesen megjegyzem, szeptember első hete van.. hamarosan harmadika... hátha elfelejtődött valahol a kanyarban :D :D :D